Ki ne emlékezne a 2009-es FA-kupa kiírás tizenegyespárbajba torkollott elődöntőjére, amikor a szétlövésben 4:2-re diadalmaskodva vertük a Manchester Unitedet és jutottunk be végül a Chelsea elleni fináléba? Tegnap hasonló izgalmak után sikerült visszavágnunk a londoni kékeknek az akkori döntőbeli vereségért.
Ki ne emlékezne a 2009-es FA-kupa kiírás tizenegyespárbajba torkollott elődöntőjére, amikor a szétlövésben 4:2-re diadalmaskodva vertük a Manchester Unitedet és jutottunk be végül a Chelsea elleni fináléba? Tegnap hasonló izgalmak után sikerült visszavágnunk a londoni kékeknek az akkori döntőbeli vereségért.
Úgy tűnik, David Moyes olvassa a blogot. Annyira kezdőbe követeltük múltkor Beckfordot, hogy ezúttal meg is kapta a bizonyítási lehetőséget. Kár, hogy a mi Becksünk nem élt vele. De nem csak ő, a többiek is elég gólimpotensen játszottak a mérkőzés első felében. Aztán a 20. percben Jagielka hozta ránk a frászt, ugyanis egyébként kiváló, de igen öngólerős középhátvédünk tökéletesen fejelt saját kapufájára, a kipattanót pedig Terry szerencsénkre kirúgta a stadionból. Ezután kicsit fölpörgött a mérkőzés színvonala, ám ez leginkább Chelsea helyzetekben és nagy Howard védésekben mutatkozott meg. Az amerikai portás két Malouda lehetőséget is blokkolt, majd kapujából kifutva Ramires lábáról szedte le a labdát. A brazil össze is esett és büntetőt reklamált. Tizenegyest nem kapott, sárga lapot szimulálásért viszont igen. Akikre még érdemes volt odafigyelni, azok Séamus Coleman és Ashley Cole voltak, remek párharcot láthattunk a két szélsőtől, és ezekből nem is ritkán a fiatal ír jött ki győztesen.
A második félidőt is a Chelsea kezdte jobban. Előbb egy Lampard-szabadrúgás után Terry fejelt kapu mellé, aztán a mérkőzés talán legnagyobb bravúrját bemutatva Howard védte Lampard közeli lövését, végül megint a Chelsea angol válogatott középpályása emelt kapu fölé. Közben nekünk is akadtak kisebb helyzeteink, de Osman próbálkozása Petr Cech kezében halt el, Beckford pedig csúnyán fölélőtte Coleman jobb oldali beadását. Moyes ekkor érezte úgy, hogy eljött az idő a változtatásra, és a gyengén muzsikáló Beckfordot és Cahillt is lekapta a pályáról. Helyüket Anichebe és Biljaletdinov vették át. Ez sem hozott fordulatot, nagyon úgy tűnt, hogy a hosszabbításra marad a döntés. A lefújás előtt azonban Baines Cechről kipattanó löketét Fellaini közelről a hálóba pofozta. MEGVAN, továbbmentünk! - gondolhattuk pár másodpercig, aztán lesállás miatt Phil Dowd anullálta a találatot. Jöhetett a hosszabbítás.
Már a második félidő végén is a kifulladás jelei érződtek az evertonos fiúkon, de a hosszabbításban aztán főleg úgy tűnt, hogy néhányan már a seggükön veszik a levegőt. Meg is lett az eredménye: a hosszabbítás első félidejének végén egy buta védelmi hiba után a Chelsea Frank Lampard révén megszerezte a vezető gólt. Én bevallom, ekkor nem igazán hittem a fordításban, el is mentem a tv elől, és csak a hosszabbítás végére tértem vissza, hátha esetleg valami csoda történt. Pont jókor, a csoda ugyanis megtörtént! Leighton Baines varázsolta szabadrúgásból Cech kapujába a labdát. Hihetetlen, megint megcsináltuk! Tizenegyespárbaj lesz!
A tizenegyeseket az Everton szurkolók előtti kapura kellett lőni, ez nekünk jelenthetett némi előnyt. Az első körben a két gólszerző, Lampard és Baines vállalta a rúgást. Előbbi belőtte, utóbbi viszont kihagyta a büntetőjét. Lesz-e a meccs hőséből tragikus hős? Nem lett! Drogba és Jagielka sikeres lövése után ugyanis Anelkáét Tim Howard kifogta. Érdekes volt látni, ahogy Tim a lövés előtt mosolyog - biztos vagyok benne, hogy készült Anelkából és már akkor tudta, hova fogja lőni a francia a labdát. Mikel Artetán volt a sor, hogy kiegyenlítse az állást - a spanyol pedig magabiztosan be is vágta a maga büntetőjét. Essien következett, aki szintén biztosan értékesítette a tizenegyest. John Heitinga sem szórakozott, ahogy mondani szokás: beverte, mint ló a lónak. A kezdőkörbe visszatértében pedig nem felejtett el egy kis fizikai hadviselést sem alkalmazni a soron következő Ashley Cole-lal szemben. Érdemes megnézni a videón, ahogy vállal kicsit nekimegy a balbekknek. A húzás bejött, Cole az égbe lőtte a labdát. Csapatkapitányunk, Phil Neville lőhette tovább a csapatot a következő körbe - nem is hibázott, kezdődhetett az ünneplés!
A nyolcaddöntőben, március 1-én a Reading vár ránk, továbbjutás esetén pedig az Aston Villa - Manchester City párharc győztesével találkozunk a negyeddöntőben.
Go Toffees!!!
