Továbbmentünk a Ligakupában, megszereztük első győzelmünket a bajnokságban, ennek ellenére Everton-szurkolóként nem lehetünk túl boldogak.
Az eredmények azt mutatják, hogy egész jó héten vagyunk túl. A kupában a Sheffield United ugyan nagyon gyenge ellenfél volt, de ami a lényeg, az a 3:1-es győzelem és a továbbjutás. Külön kiemelendő: még a sokat szídott Victor Anichebe is betalált! A bajnokságban az otthon mindenkire veszélyes Blackburn Rovers ellen sikerült begyűjtenünk a három pontot. Sőt, megúsztuk kapott gól nélkül! Ez nagyjából olyan gyakran szokott előfordulni, mint hogy Tony Hibbert gólt lő...
Továbbmentünk a Ligakupában, megszereztük első győzelmünket a bajnokságban, ennek ellenére Everton-szurkolóként nem lehetünk túl boldogak.
Az eredmények azt mutatják, hogy egész jó héten vagyunk túl. A kupában a Sheffield United ugyan nagyon gyenge ellenfél volt, de ami a lényeg, az a 3:1-es győzelem és a továbbjutás. Külön kiemelendő: még a sokat szídott Victor Anichebe is betalált! A bajnokságban az otthon mindenkire veszélyes Blackburn Rovers ellen sikerült begyűjtenünk a három pontot. Sőt, megúsztuk kapott gól nélkül! Ez nagyjából olyan gyakran szokott előfordulni, mint hogy Tony Hibbert gólt lő...
Az eredmények viszont nem mutatják meg, milyen játékkal értük el őket. A Sheffield elleni összecsapást le is zárhatjuk annyival, hogy ellenfelünk a League One-ban szerepel, egy harmadosztályú együttest két góllal verni pedig talán nem olyan nagy dicsőség. A Blackburn-meccs viszont egyszerűen borzalmas volt, a három pont kivételével nem tudok pozitívumot kiemelni. Óriási szerencsénk volt. A Blackburn két tizenegyest is kihagyott, szétlőtte a keresztlécet, és a második félidő első nagyjából tíz percében a mi hathatós közreműködésünknek hála Barcelona-szintű futballt produkálhattak. Aztán jött a hosszabbítás, újabb büntető, ezúttal a mi javunkra, Arteta belőtte, és ezzel nyertünk. Így sikerült egy teljesen ötlettelenül játszó Evertonnak kihoznia a maximumot a meccsből.
Eközben a nyitányon minket verő QPR a Bolton elleni súlyos veresége után megint kikapott egy olyan csapattól (a Wigantől), amely a bajnokság végén valószínűleg a legjobb esetben is csak a középmezőny alján fog végezni. Így méginkább szégyenkezhetünk a 20-i zakó miatt.
Az egyetlen örömteli esemény, ami a klub körül történt az elmúlt időszakban, az a 17 éves Ross Barkley feltűnése volt. Az ifjú reménység meggyőző játékát és a klub játékospiacon való töketlenkedését látva akadtak olyanok is, akik azt mondták, adjuk el Artetát, hiszen Barkley tökéletesen pótolni tudja őt. Ha ennyire még nem is jó, de az tény, hogy a szezonnyitón nem Everton-QPR, hanem Barkley-QPR meccset láthatott a közönség. A jó teljesítményt folytatva a kupameccsen gólpasszt adott, a Rovers ellen viszont már ő sem csillogott annyira. Dehát akármekkora tehetség is, nem várhatjuk el egy tinédzsertől, hogy egész évben a hátán cipelje a csapatot. Rooney sem tette, Barkley sem fogja.
Mindeközben a klub pénzügyileg - mondjuk ki - igen nagy szarban van. Új játékos nem fog jönni, amíg valaki nem megy el. A probléma az, hogy már eladni sem tudunk, nemhogy vásárolni. A kulcsjátékosok közül Bainesnek, Jagielkának, Artetának és Rodwellnek is voltak kérői, de úgy tűnik, hogy Moyes tőlük nem hajlandó megválni. Yakubu és Yobo személyében pedig két pénznyelő koptatja a padot, vagy még azt sem, egyes források szerint havonta közel 400 ezer fontot eltűntetve az Everton bankszámlájáról.
Úgy tűnik, egy erősen leszállóágban lévő klub vagyunk, jelenleg fényévekre attól az egykori önmagunktól, amelyik FA-kupa döntőt játszott és többször az első hatban végzett, hogy a korábbi nagy sikereket ne is említsem...
