Toffeeblog

Martínez: „Eddz, higgy, győzz!”

2014. április 06. - Latz von W.

„Ez egy izgalmas szezon. A következő nyolc mérkőzésen lehetőségünk lesz arra, hogy változtassunk az Everton megítélésén” – mondta Roberto Martínez múlt vasárnap, a Fulham ellen 3:1-re megnyert mérkőzés után.

Valóban. Kevesen hittek benne, de az Evertonnak még a bajnokság hajrájára is megmaradt az esélye arra, hogy odaérjen a Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik helyre. Martínez mindjárt Liverpoolba érkezésekor rávilágított arra, hogy ez a cél igenis elérhető, csapata pedig nem egyszer bizonyította az idény során, hogy bizony ordas hiba félvállról venni őket. A közvéleményben mégis egyfajta kiscsapat-kép él az Evertonnal kapcsolatban és még mindig esélytelenekként tekintenek rájuk.

Na, de miért? Megváltoztatható-e ez a (hibás) kép? A következőkben ezekre a kérdésekre ad választ Elliott Bretland, a Daily Mail újságírója.

Az Everton mindössze négy pontra van a negyedik helyezett Arsenaltól, ráadásul a liverpooli kékek egy meccsel kevesebbet játszottak Arséne Wenger ágyúsainál. A két csapat vasárnap éppen egymás ellen mérkőzik meg a Goodison Parkban – hazai siker esetén Roberto Martínez tanítványainak komoly sansza nyílhat arra, hogy valóra váltsa BL-álmait.

A jó szereplés nem a véletlen műve: az Everton az elmúlt hét évben mindig a legjobb nyolcban végzett. Azonban hiába az új menedzser keze alatt futott remek szezon, a legtöbben még mindig erőn felül teljesítő alakulatként kezelik az együttest.

Pedig Martínez jó focit játszat a csapatával, játékosaiból szinte sugárzik az önbizalom és a pozitivitás, az eredmények pedig a spanyol mester futballfilozófiáját igazolják. Az új stílus, amit meghonosított, nem csak eredményes, de látványos is; Martíneznek a benne kezdetben kétkedő szurkolókat is sikerült teljesen maga mellé állítania, mi több, képes volt elhitetni velük, hogy az Everton rövid időn belül ki fog törni a szürke egér szerepköréből. Ma már talán nincs ember Liverpool kék felében, aki úgy gondolja, hogy tavaly nyáron másnak kellett volna átvennie David Moyes örökségét.

A meggyőző sikerek ellenére a korábbi wigani szakembernek nem lesz egyszerű dolga azzal, hogy tágabb körökben is rendberakja az Everton renoméját. A klub az utóbbi két évtizedben valahogy soha nem került az érdeklődés középpontjába és gyakran érdemtelenül lekicsinylően bántak vele.

A Chelsea múlt heti Crystal Palace elleni 1:0-ás zakóját követően a londoni kékek segédedzője, Steve Holland a következőket találta mondani klubja saját tévécsatornájának: „Egész évben folyamatosan jól teljesítettünk a legjobb csapatok ellen. Az ilyen meccsek jelentik az Achilles-sarkunkat: Crystal Palace, Stoke, Newcastle, Everton.”

Ebből az elemzésből világosan leszűrhető, hogy Holland az Evertont nem tartja számon a legjobbak, vagy legalábbis az élvonal jobb csapatai között, sokkal inkább a kiesés által veszélyeztetett Palace, a legjobb jóindulattal is csak átlagosnak mondható Stoke, vagy a döcögő Newcastle együtteseihez hasonlítja a Martínez-legénységet.

Ez azonban semmi ahhoz képest, amit a BT Sports stúdiójában műveltek még decemberben, amikor a sportcsatorna egyik műsorában a legjobb négybe pályázó csapatokkal foglalkoztak.

Természetesen a Tottenhamről, a Manchester Unitedről, a Liverpoolról, a Chelsearől, a Manchester Cityről és az Arsenalról is beszéltek, az akkortájt még az első helytől is belátható távolságon belül tanyázó Evertonról ellenben érdekes módon megfeledkeztek. Véletlen műsorszerkesztői baki történt vagy egyszerűen reménytelen esetként beskatulyázva a csapatot, nagyvonalúan eltekintettek tőlünk?

Nem csoda, hogy sok szurkoló érzi megbántva magát, amikor folyamatosan ilyen mértékű tiszteletlenséget tapasztalnak a klubjukkal szemben. Másokat ez annyira nem zavar, viszont ők is nagyon szeretnék látni, hogy a karamellás fiúk a végelszámolásnál úgymond a radar alatt a legjobb négybe becsúszva csattanós választ adjanak a képességeiket megkérdőjelezőknek.

Ahogyan arra Martínez is rámutatott, az Everton kilenc bajnoki címmel és öt FA-kupa-győzelemmel dicsekedhet. Az Everton az angol labdarúgás egyik zászlóshajója.

Mindamellett az idők változnak és az Everton 19 éve nem nyert semmilyen trófeát. Ez idő alatt felnőtt egy generáció, amely már nem tartja olyan hatalmasnak a klubot, mint amilyen valójában – inkább csak egynek a sok közül.

David Moyes regnálása alatt, 2005-ben az Everton betört a TOP4-be. Senki nem hitt abban, hogy meg tudják őrizni a negyedik helyüket, egészen addig, amíg matematikailag be nem biztosították azt. A szezon elején még a bennmaradás mielőbbi bebiztosítása tűnt reálisan kitűzhető célnak... Aztán Moyes fiai csodával határos módon nagyon elkapták a fonalat és 1:0-ás győzelmek egész sorával a Premier League történetének egyik legnagyszerűbb tettét hajtották végre.

Akkoriban talán joggal várhatta mindenki, hogy majd kipukkad a csapat. Mára megváltozott a helyzet, az Everton komoly kihívást jelent minden csapat számára.

De térjünk vissza még egy kicsit a múltba!

Merseyside kék felének a '80-as évek óta köze sincsen a bajnoki aranyért folyó versengéshez, az 1995-ös kupagyőzelmet követően pedig egyetlen alkalommal, 2009-ben sikerült a fináléba verekedniük magukat, ahol azonban kikaptak a Chelseatől.

Ahogy egymást követték az újabb és újabb sikertelen évek, a klubot egyre inkább belengte a beletörődés, a középszerűség elfogadása. Ez a negatív szemlélet rögtön feltűnt Martínez mesternek, amint belépett a Goodison Park kapuin.

„Amikor megérkeztem a klubhoz, úgy éreztem, hogy szégyelljük a történelmünket; egy kicsit olyan volt, mintha azt sugallnák, hogy most nem nyerhetünk trófeákat, azok más csapatok számára vannak fenntartva” – emlékezett vissza Roberto.

A spanyol tréner beszámolója valós képet ad arról, mivé lett az Everton egykoron győztes mentalitása a kudarcokkal teli évtizedek alatt. Egyik első feladatának éppen ezért azt tekintette, hogy a klub romokban heverő önértékelését újraépítse.

A 40 éves szakember az Everton edzőközpontjában, a Finch Farmon telerakatta a falakat olyan képekkel, amelyek a klubtörténet legszebb pillanatait ábrázolják. Jó sok van belőle.

Az egyik helyen azonban csak egy üres keret lóg a falon. Miért? A motiváció végett. Martínez hiszi, hogy mostani játékosai is képesek lesznek beírni a maguk fejezetét az Everton 1878 óta íródó, sikerekben gazdag történelemkönyvébe.

„Látva a képeken Dixie Deant vagy a '66-os FA-kupa döntőjének legszebb momentumait, a játékosokban megfogalmazódik, hogy igen, ők is részesei akarnak lenni a történetnek. Szükségük van erre a jövőképre, erre az álomra” – vélekedik a menedzser.

Martínez arra számít, hogy csapata sikeres lesz, mégha mások nem is.

Emlékezetes 1985-ös KEK-győzelme után az Everton a Premier League korai éveiben fényévnyi távolságra került korábbi sikereitől. Az európai kupagyőzelem után kilenc évvel a klubot komolyan meglegyintette a kiesés szele: az 1993/94-es szezon utolsó játéknapján sokáig úgy tűnt, az Everton eltűnik a süllyesztőben. A Wimbledon ellen a 20. percben már 2:0-ás hátrányban voltak az így kiesőhelyre sodródó kékek, aztán jött Barry Horne és Graham Stuart duplája, így hihetetlen módon végül is megmenekültek.

A Mersey-parti kékek hosszú utat jártak be ezen sötét idők óta, a múlt heti nyugat-londoni győzelmük pedig hűen tükrözte, hogy egy új korszakba lépett a klub. Sok korábbi Everton nem lett volna képes győzni azután, hogy beszed egy egyenlítő gólt az utolsó helyen szerénykedő Fulhamtől. Egyes korábbi csapataink valószínűleg még ki is kaptak volna.

Most, hogy a gárda visszakapaszkodott a legjobbak közé, gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy „majd, ha elmennek a kölcsönjátékosaik, úgyis visszaesnek.

Nos, kétségtelen tény, hogy nem lehet elvitatni Romelu Lukaku, Gareth Barry és Gerard Deulofeu érdemeit, azonban aki ezt így kijelenti az nagyon lebecsüli az olyanok teljesítményét, mint James McCarthy, Séamus Coleman vagy épp John Stones, akik alappilléreivé válhatnak a jövő Evertonjának. Tehát nem igaz, hogy kifejezetten a kölcsönjátékosokra lett volna építve a csapat. Egy közös erőfeszítés eredménye az, ahol most tart az Everton.

Egy másik ok, amiért sokan csak átmenetinek gondolják az Everton felemelkedését, az nem más mint, hogy a klub korábban képtelen volt megtartani a sztárjátékosait.

wayne_ross.jpg

Az Everton legújabb ifjú zsenije Ross Barkley, aki több "nagyobb klub" kívánságlistáján szerepel. A 20 éves középpályás több hasonlóságot mutat egy másik korábbi Everton-felfedezettel, Wayne Rooney-val. Mindketten gyerekkori kedvenc csapatukban mutatkozhattak be, mindketten nagyon képzettek, mindketten remek testfelépítéssel rendelkeznek, és mindkettőjüket kikiáltották már az új Gazzának. Nem utolsósorban pedig mindkettejük óriási gólokkal hívta fel magára a figyelmet.

Csakhogy a szituáció, amelyben klubjuk volt, amikor berobbantak a csapatba, merőben más. Rooney akkor költözött az Old Traffordra, amikor a kiesés által fenyegetett Evertonnak égetően szüksége volt a 27 millió fontos átigazolási díjra. Barkley egy stabil, feltörekvő csapatban kapott lehetőséget. Amennyiben a fejlődés tovább tart és esetleg gazdaságilag is kicsit jobban megerősödik a klub, Rossnak nem igazán lesz oka máshova igazolnia. A kedvenc csapatodban küzdeni a trófeákért – álmodhat-e valaki ennél jobbról?

Ne feledjük azt sem, hogy a csapat talán legnagyobb értéke, Leighton Baines januárban négy évvel meghosszabbította szerződését, ez pedig egyértelmű jele annak, hogy a játékosok hisznek abban, hogy még fényes jövő előtt állhat ez a társaság.

David Moyes reményt adott az Evertonnak, Roberto Martínez viszont hitet.

Akár sikerül az Evertonnak a végén beférkőznie a TOP4-be, akár nem, a klub végső soron büszke lehet arra, amit eddig elért. Még akkor is, ha olykor megfeledkezett róluk a sportsajtó.

Ha vasárnap délután megverik az Arsenalt, akkor Martínez mester tanítványai a saját kezükbe vehetik sorsukat. És ha továbbra is rácáfolnak a kétkedőkre, akkor a futballvilágnak nem lesz más választása, mint elismerni: az angol labdarúgás alvó óriása felébredt.

 

Elliott Bretland "Martinez on a mission!" című cikke alapján

A bejegyzés trackback címe:

https://everton.blog.hu/api/trackback/id/tr608307060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

348211 2014.04.06. 21:53:17

Igazából, a következő szezonig nem fogjuk megtudni, hogy valójában mennyire erős ez az Everton. Az biztos, hogy egyrészt most nagyon egyben van a csapat, másrészt messze nem tud annyiból gazdálkodni, amennyiből a riválisok. Ami miatt én nem hiszek a 4. helyben még most sem, az az, hogy most nagyon erős szériában van az Everton... törvényszerű, hogy az Everton még fog botlani, viszont az Arsenal formáját és sorsolását tekintve ez ott egyáltalán nem biztos.

347007 2014.04.06. 22:30:30

Everton ma szep jatekkal remelem jo idore elcsendesitette a kritikusokat, most mar meg lehet a bl-t erp 4ik hely! A szakma es a media is lekezeli az evertont, de ez legyen az o bajuk...

ruscello 2014.04.06. 23:23:31

Latz, javitsd a cimet! Edzz, nem pedig "eddz".

338468 2014.04.06. 23:37:19

[ruscello](#6177332): "Eddz" a helyes forma, direkt rákerestem a helyesiras.mta.hu-n, mert én sem voltam biztos benne. ;)

ruscello 2014.04.07. 00:30:08

[Latz](#6177627): Igazad van, az MTA csak biztosan tudja. :-) Azért sajnálom, hogy behúztátok. Egy x jobb lett volna. COYS!

Szabó Lajos 2014.04.07. 09:50:03

Martinez mestert jó edzőnek tartom!Már a Wigan csapatánál is remek munkát végzett(Fa-kupa siker).Az Everton-nál jobbak a lehetőségei és ő valamint a csapat élnek is a lehetőséggel!!!

340959 2014.04.07. 14:40:24

Nagy győzelem volt a tegnapi, megérdemelnétek a 4. helyet.
süti beállítások módosítása