Hosszú hallgatás után újra blogposzttal jelentkezik a Gwladys Street End! Már önmagában ez okot adhat az örömre, de az még inkább, hogy ma délután elrajtol a Premier League 2014/2015-ös szezonja. Az Everton 16 órakor kezd a Leicester City otthonában és azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, ennyire még sosem vártunk idénynyitót. Szezon- és meccselőzetesünk következik.
Az Everton hosszú idő után úgy vághat neki egy szezonnak, hogy nem meglepetés, hanem elvárás lenne a csapattól a jó szereplés, ami az előző idénybeli 5. hely után ideális esetben egy BL-indulást jelentő pozíció lenne. Különösen annak fényében, hogy Roberto Martínez a nyáron klubrekordot jelentő összegért, 28 millió fontért végleg megszerezte Romelu Lukakut a Chelseatől. Ugyancsak nagyszerű húzás volt Gareth Barry és Christian Atsu leigazolása, továbbá érkezett még Muhamed Bešić a Ferencvárosból, akivel kapcsolatban kíváncsian várjuk, hogyan fog helytállni Angliában. Remek hír az evertonisták számára az is, hogy a csapat három ifjú titánja, Ross Barkley, Séamus Coleman és John Stones mind hosszú távú szerződést kötöttek a klubbal az elmúlt hónapokban, a rutinosabb kulcsjátékosok közül pedig Howard, Baines, Jagielka és Distin is hosszabbítottak. Érdekes dolgok történtek a háttérben is. Például visszatért a klubhoz egyik valaha volt legnagyszerűbb játékosa, a most 65 éves Joe Royle, aki menedzserként az Everton eddigi utolsó trófeáját nyerte 1995-ben, és aki mostantól az utánpótlást fogja segíteni óriási tapasztalatával. Aztán létrejött az Umbro-deal is (csodásak az új mezek!), valamint exkluzív szerződést kötöttünk a Corallal, amely cég ezentúl a csapat hivatalos fogadópartnere lesz. Magyarul egy kis pénz is áll a házhoz. Az Everton tavaly elindult a sikerhez vezető jó úton és látszólag semmi nem indokolja azt, hogy erről idén letérjen. Ambícióból tehát nincs hiány: a cél egyértelműen Európa.
Az igazi kérdés az, hogy a csapatot mennyire fogja leterhelni az európai kupaszereplés, illetve hogy az együttes egyáltalán mennyire veszi komolyan az Európa Liga jelentette kihívást. Moyes idejében sokszor ilyenkor mutatkoztak be olyan fiatalok, akiket aztán soha többé nem láttunk az Evertonban. Martínezt ismerve nem sok esélyt látok az alibizésre, szerintem az EL-ben is ugyanúgy megpróbálja majd odatenni magát a csapat, mint a bajnokságban. És tulajdonképpen ez is lenne a helyes dolog, ebben a sorozatban ugyanis még akár messzire is juthatunk... Ugyanakkor tény, hogy talán még mindig picit szűk a keret a többfrontos csatához. Meglátjuk, én bízom a legjobbakban.
Ami a mai mérkőzést illeti, a Leicester City tájékoztatása szerint hazai és vendégoldalon is minden jegy elkelt a King Power Stadium lelátóira, vagyis délután minden bizonnyal remek hangulatban, telt ház előtt léphetnek pályára a csapatok. A Rókák a Championship megnyerésének köszönhetően 2004 után tértek vissza ismét az élvonalba. A Leicesterben akkoriban olyan játékosok rúgták a bőrt, mint a jamaikai válogatottal a '98-as világbajnokságra kijutó Frank Sinclair, a vicces nevű török Muzzy İzzet, az akkor még nagyon fiatal finn-román Tomi Petrescu, a később az Evertonban is megforduló Marcus Bent, valamint Les Ferdinand, Keith Gillespie és Paul Dickov, akiket talán nem kell külön bemutatni. No, és persze szerencsétlen Steffen Freund, akit a mi Duncan Fergusonunk egy ízben nagyon megszeretgetett...
Big Dunc: Hallo, mein kleiner Freund!
A klubot a harmadosztályból a Premier League-be visszavezető Nigel Pearson legénységében manapság olyan nevek a húzóemberek, mint Kasper Schmeichel, Paul Konchesky, Marcin Wasilewski, Danny Drinkwater, Andy King (ismerősen csengő név, mi?), David Nugent és a gyanúsan magyaros nevű Jamie Vardy. Pearson az első osztályban való megmaradás ügyét többnyire másodvonalbeli, de ennek a csapatnak a játékerején nagyot lendítő játékosok leigazolásával igyekezett erősíteni: jött az ex-villás Marc Albrighton, a veterán hátvéd Matthew Upson a Brighton & Hove Albionból, az Almeríából jól ismert Leonardo Ulloa szintén Brightonból, de igazi nagy névként Esteban Cambiasso is az Interből ezen a nyáron.
A fentiek közül Upson sérülés miatt nem játszhat az Everton ellen, mint ahogy Vardy és Anthony Knockaert is kihagyni kényszerülnek majd a találkozót, Albrighton szereplése pedig ágyékhúzódása végett kérdéses. A Leicester egyébként kifogástalan nyári alapozáson van túl, hat győzelem mellett egy döntetlent játszottak az előszezonban. Thaiföldi túrájuk során Bangkokban az Evertont is megverték, de ebből talán nem érdemes túl nagy következtetéseket levonni.
Az Everton szurkolóinak köreiben Ross Barkley tegnapi edzésen elszenvedett sérülése keltett riadalmat: a hírek szerint a fiatal középpályás akár hat-nyolc hétre is kidőlhet a sorból. Rajta kívül Bryan Oviedo és Arouna Koné már hosszabb ideje lábadoznak, ők még biztosan nem állhatnak Martínez mester rendelkezésére. Coleman térdínproblémája közel jár a gyógyuláshoz, de valószínűleg ő is kimarad a csapatból. Állítólag a világbajnokságon szerepelt belga duó erőnléte sem tökéletes, ennek ellenére nagyobb összegben mernék rá fogadni, hogy délután Lukaku és Mirallas is ott lesznek a kezdő tizenegyben. A ghánai válogatottal úgyszintén vb-n járt Atsu a két belgáéhoz hasonló cipőben jár, ám minden bizonnyal ott lesz a meccsre nevezettek között. Nehéz megmondani, milyen formában lehetnek a fiúk, mivel az Everton nyári felkészülési mérkőzései elég gyászosra sikeredtek (2-2 a Tranmere, 0-1 a Leicester, 1-1 a Porto, 1:3 a Celta Vigo, végül szintén 1:3 a Paderborn ellen), viszont ezeken nyilván nem elsősorban az eredmény volt a fontos. Meg különben is, hogy tartja a mondás? Ha nem sikerül a főpróba, jó lesz majd az előadás!
