Goodbye, Villa! Búcsú a legtradicionálisabb derbitől

2016. március 02. 14:09 - Latz von W.

ccia4dmw0aaqhez.jpg

Igencsak szentimentális gondolatai támadhattak az angol labdarúgás történelmét jól ismerő rajongóknak a keddi Aston Villa–Everton mérkőzés előtt, hiszen két egykoron Európa élvonalába tartozó, jelenleg azonban mélyen a valós tudása alatt teljesítő klub feszült egymásnak, immáron 220. alkalommal. De valószínűsíthetően egy időre utoljára.

Legalábbis első osztályú bajnokin. Az előbb említett 220 összecsapásból 202 alkalommal az élvonalban találkozott egymással a két együttes, ezzel az AVFC–EFC minden idők leggyakrabban lejátszott párosítása az angol topligában. Ez már önmagában mindent elmond a párosítás rangjáról, de a még jobb érzékeltetés kedvéért jegyezzük fel, hogy még Merseyside-derbiből is hét, Arsenal–Manchester United rangadóból pedig nyolc meccsel kevesebbet rendeztek a történelem folyamán. Az örökmérleg meglehetősen kiegyenlített, az Everton eddig 81, az Aston Villa 80 győzelmet tudott felmutatni. A keddi este nagy kérdése tehát az volt, hogy a másodosztály felé öles léptekben tartó Villának sikerül-e ténylegesen egalizálnia, mielőtt egy időre eltűnik a legjobbak játszóteréről.

Nem sikerült. Az őszi önmagához képest némileg megtáltosodott Everton tegnap ismét szebbik arcát mutatta és 3:1-es győzelmet aratott a Villa Parkban, s ezzel a birminghamieket egy újabb lépéssel a szakadék felé kényszerítette. A mélyebb elemzéstől eltekintenék, egyrészt mert nem pont ez a kedvenc időtöltésem a blogolás keretein belül, másrészt úgyis vannak ehhez nálam sokkal jobban értők, inkább rájuk bíznám, harmadrészt pedig egyébként is csak részleteiben tudtam nézni a meccset. Szóval csak néhány észrevételt és érdekességet fogok megosztani veletek.

Elsőként foglalkozzunk az egyessel! Úgy tűnik, Joel Robles végre megszilárdította helyét a kapuban, amit nagyon örvendetesnek tartok, hiszen a spanyol srác remek munkát végzett az utóbbi időkben, igazán rászolgált a bizalomra. Nem győzöm hangoztatni, minden tiszteletem Tim Howardé, ám az ő ideje lejárt.

Szintén nagyon örültem annak, hogy Kevin Mirallas és Aaron Lennon is helyet kapott a kezdőben. Ha ők ketten jó formában vannak, egyértelműen a Premier League egyik legjobb szélsőpárosát alkotják, márpedig a Villa ellen jó formában voltak. A most is beköszönő, utolsó hat mérkőzésén négy gólt szerző Lennont külön kiemelném, az ő érdeme, hogy tulajdonképpen meg sem érezzük Deulofeu hiányát.

ccf8pvhwiaaqyv2.jpg

Végül, de nem utolsósorban, szóljunk néhány szót Romelu Lukaku nagyszerű teljesítményéről is, aki a Premier League történetének első Everton-játékosa lett, aki 17 (vagy több) gólig jutott. Zárójelbe írjuk fel, a '90-es években Tony Cottee és Andrej Kancselszkisz 16 gólja volt a legjobb statisztika e téren, zárójelen kívülre, megjegyzésként pedig azt, hogy a teljes klubtörténetet figyelembe véve azért ez korántsem számít klubrekordnak, tudniillik a labdarúgást nem 1992-ben találták fel...

És ezen a ponton vissza is kanyarodhatunk a bevezetőben megkezdett gondolatmenetre! Mind az Aston Villára, mind az Evertonra szokás mondani, hogy az angol labdarúgás alvó óriása, méghozzá teljes joggal. Előbbi többek között BEK-győztes, hétszeres bajnok, hétszeres kupagyőztes (igaz, címeinek többségét az első világháborút megelőző hőskorban zsebelte be), utóbbi KEK-győztes, kilencszeres bajnok, ötszörös kupagyőztes. Csakhogy ezen sikerek lassan teljesen a régmúlt sötét ködébe vesznek, hiszen mostanra már több mint két évtizede, hogy bármelyikük nyert volna valamilyen jelentősebb trófeát.

Arra, hogy mindkét óriás belátható időn belül felébredjen, sajnos fikarcnyi esélyt sem látni, ugyanis a két klub totálisan különböző utakon halad. Amíg az Everton évtizedes keresgélés után Farhad Moshiri személyében végre rátalált milliárdos befektetőjére és készen áll egy izgalmas új fejezetet nyitni saját történelemkönyvében (a témáról bővebben egy következő posztban), addig az Aston Villa évek óta tartó mélyrepülés után minden bizonnyal a másodosztályban fog kikötni jövőre. Hogy mennyit fog ott időzni, az megjósolhatatlan. Mindenesetre a szurkolóknak már elegük van a sikertelenségből: a kedd esti mérkőzés után tüntetést szerveztek Randy Lerner tulajdonos ellen, aki egyébként két éve próbálja eladni a klubot, sikertelenül. A kikiáltási ár 200 millió font – micsoda véletlen, Farhad Moshirinek pontosan ennyibe került az Evertonban vásárolt tulajdonrésze is.

Az Aston Villa mottója „Prepared”, magyarul „Felkészülve”. Nos, a felkészültség nem árt, mert roppant nehéz hónapok elé néznek. Én a magam részéről a legjobbakat kívánom.

Goodbye, Villa! Találkozunk még.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://everton.blog.hu/api/trackback/id/tr838433534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

t.o.d. 2016.03.02. 17:03:17

Nagyon jó írás. Egy olyan aspektust helyez előtérbe, ami teljesen új. Az összes futballblogon a kárörvendés, meg a nagy hetes hatra szűkülése a téma, ha az Aston Villa mélyrepüléséről van szó. Pedig ahogy anno a West Hamet, most az Aston Villát rabolta szét pár év alatt a bajnokság néhány dúsgazdag klubja. Csak náhány példa: Young, Barry, Milner, Benteke. És ahogy a West Ham akkor, a Villa most zuhan ki a Championshipbe. És ha gyorsan vissza is tér, már nem lesz ugyanaz.

REM. 2016.03.02. 18:45:18

Én sajnálom, hogy egy alvó óriás kerül a süllyesztőbe, de amit évek óta mutatnak az minősíthetetlen. Ugyanez a helyzet a Sunderlanddel. Egyszerűen nem tesznek eleget a bentmaradásért, nem harcolnak, rosszak a játékosaik.

Latz von W. 2016.03.03. 11:52:14

@t.o.d.: Köszönöm a dicséretet! Teljes mértékben egyetértünk. Amit írsz, az kimaradt a bejegyzésből, de érdekes ezen a téren is párhuzamot vonni a két nagy múltú klub között. Szerencsére az Evertonnál még időben kapcsoltak, egy ideje határozottan kiállnak az értékeik mellett (lásd: Stones tavalyi ügye a Cselszkijjel, azelőtt Baines el nem engedése a MU-hoz) és amennyiben az új tulajdonos ígéretéhez híven tényleg komoly csapatépítésbe fog kezdeni, akkor innen csak feljebb léphetünk.

t.o.d. 2016.03.04. 10:09:24

@Latz von W.: MU-szurkeszként mondom: Nálatok már csak nekünk jobb, hogy Baines nem jött. Épp elég Fellaini is, aki sose lesz olyan jó nálunk, mint a Toffeesban volt. :-) :-(

Amúgy Stonesre, Barkleyra és Lukakura nekem most is fáj a fogam, de ha nem engeditek el őket sehova (nem csak hozzánk), akkor nem leszek elégedetlen. Egy jó Evertonra nagy szüksége van a PL-nek, és persze a szívemnek oly kedves Liverpoolnak is. ;-)