A fenti videóban a brit Match of the Day kommentátora, Jonathan Pearce fedi fel, milyen kalandos úton-módon lehet eljutni a pálya széléről a Goodison Park közvetítőállásába, mely a stadion Bullens Road felőli lelátója fölött található.

Az Everton otthona a Premier League egyik legrégebbi stadionja, az 1966-os angliai világbajnokság több mérkőzésének is otthont adott. A létesítmény szerkezetében azóta nem sokat változott, ennélfogva jó néhány lépcső- és létrafokot kell megmásznia annak, aki gyönyörködni akar a kommentátorállás egyébként nagyszerű kilátásában.

Máskülönben csapatunk 2:1-es győzelmet aratott hétvégén az Aston Villa ellen, hála a Romelu Lukakut jól helyettesítő Steven Naismith találatának, illetve Kevin Mirallas gyönyörű szabadrúgásgóljának. A meccs összefoglalóját ide kattintva nézhetitek meg.

Nem vagyok igazán érzelgős típus. Még sohasem sírtam futballpályán történtek miatt, se örömömben, se bánatomban. Egészen tegnapig. Tegnap erőteljesen küszködnöm kellett a könnyeimmel. Meg a felforrt agyvízemmel. Szomorúság, düh és mérhetetlen csalódottság lett úrrá rajtam. LFC 4 EFC 0.

Eredetileg nem ezzel a bejegyzéssel készültem a mai napra, de egy szomorú esemény sajnos átírta a forgatókönyvet: vasárnap hajnalban 71 éves korában elhunyt a portugálok legendás futballistája, Eusébio. A "Fekete Párduc" számára nem volt ismeretlen a Goodison Park – minden idők egyik legjobb játékosa előtt tisztelegve most ezeket az emlékeket idézzük fel.

1966 nyarán a földkerekség legjobb labdarúgói a sportág őshazájában gyűltek össze: Anglia világbajnokságot rendezett. Nyolc stadionban bonyolították le az eseményt, köztük az erre az alkalomra hat környező lakóház lebontása árán kibővített és korszerűsített Goodison Parkban. Az Everton otthonában a C-csoport három csoportmérkőzését, egy negyeddöntőt, és egy elődöntőt rendeztek.

A címben feltett kérdésre a rövid válasz a következő: nagyon jó, de lehetne még ennél is jobb. Azonban mivel ez nem egy kérdezz-felelek játék, hanem egy félévértékelőnek szánt blogbejegyzés, ezért a következőkben kicsit bővebben is elemzem a fenti kérdéskört.

Tizenhat fordulón vannak túl a Premier League csapatai és az idény elején az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a bajnokságot a Mersey-part és Észak-London uralta, miközben a két manchesteri sztárklub igencsak vergődött. Egy idő után az éllovas négyesből a Tottenham kipukkadt, a helyére pedig a szép lassan magához térő Chelsea és Manchester City léptek. Az Arsenal, a Liverpool és az Everton jó formája viszont tartósnak bizonyult. A mieinké olyannyira, hogy a hatodik fordulóra egyetlen veretlen brigád maradt a ligában: az Everton. Kedvenceink három győzelem mellett három döntetlennel kezdtek – az 1986/87-es szezonban, amikor legutóbb bajnok lett a csapat, pontosan ugyanilyen mutatókkal álltak hat forduló után...

Előre leszögezem, ezúttal valószínűleg sokan nem fognak egyetérteni velem. Talán kicsit sértő is lesz, amit írni fogok, bár mivel nem mondható el Magyarországról, hogy evertonistákban bővelkedne, ezért sokan biztosan nem fognak megsértődni. Ha mégis, akkor bocs, de... Ne legyetek már ilyen ostobák!

Először részletezem az alapszituációt, hogy ne csak az Everton-fanok értsék, miről van szó. Májusban az Everton – állítólag a mezgyártó Nike nyomására – lecserélte 2000 óta használt, jól ismert címerét, arra hivatkozva, hogy azt sokszor hibásan tüntették fel (lehagyták róla az Everton vagy az 1878 feliratokat, rosszul színezték, stb.), illetve hogy egy modernebb, letisztultabb emblémára van szüksége a klubnak a mezen és más ajándéktárgyakon való könnyebbb és pontosabb megjelenítés érdekében.

Elrajtolt a Premier League 2013/2014-es szezonja, mégsem foglalkozik senki azzal, hogy mit játszottunk a Norwich ellen a nyitó- fordulóban. Sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kapott az, hogy a David Moyes irányította Manchester United nevetséges és sértő ajánlatot tett Marouane Fellainiért és Leighton Bainesért. Nem megyünk el szó nélkül mi sem az ügy mellett.

David Moyes gyakran hangoztatta Goodison-béli regnálása idején, hogy az Everton senkit sem ad olcsón. Az újságírók átigazolásokkal kapcsolatos kérdéseire általában egy fanyar grimasszal az arcán válaszolt, mondván puszta időpazarlás az érdeklődő klubok részéről, hogy áron aluli ajánlatokat tegyenek a játékosaiért. Pontosan ugyanezt tette ma utódja, Roberto Martínez is – ettől aztán még inkább ironikusabbá vált a történet.