Ez, kérem szépen, előre meg volt írva. David Moyes utolsó három mérkőzése Everton-menedzserként tulajdonképpen olyan volt, mint egész liverpooli karrierje: jó, de nem elég jó. Ugyanez elmondható a csapat idei szerepléséről is.
A liverpooli derbivel már foglalkoztam egyik korábbi írásomban. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy hiába voltunk partiban a városi riválissal, Anfield-fóbiánkból 14 év után sem sikerült kigyógyulnunk, vagyis Moyesnak 11 esztendő alatt egyszer sem sikerült győztesen hazatérnie a Stanley Park túloldaláról. Pedig többször is igen jó esélyünk volt erre, valami érthetetlen módon mégis mindig sikerült elesni a győzelemtől.
Az Everton idei utolsó hazai fellépéséről viszont csak jót lehet írni. A West Ham United elleni bajnoki Kevin Mirallas jutalomjátékát hozta, a mérkőzés után pedig Moyes hozzá méltó hivatalos búcsút vett a Goodison Parktól és attól a csodálatos klubtól, amelyet ő hívott először The People's Clubnak, vagyis a közemberek klubjának.
Nos, ha létezik egyáltalán menedzser, aki méltán léphet Sir Alex Ferguson örökébe, az minden bizonnyal David Moyes. Ez az ember egy évtizeden át akkora költségvetésből csinált évről-évre versenyképes csapatot az Evertonból, amekkorából a reális cél a kiesés elkerülése kellett volna, hogy legyen. Hihetetlen érzéke van a tehetségek kiválasztásához, olyan játékosokat "kukázott" nekünk a másod- és harmadosztályból, akikről senki sem gondolta volna, hogy megállják a helyüket a Premier Ligában. A Manchester Unitednél pénze is lesz – nincs kétségem afelől, hogy nagyon szép sikerek előtt áll. 
Utolsó bejegyzésünk óta elég sok víz lefolyt a Mersey-n. Lassan olyan lesz a blog, mint a CKM vagy bármelyik másik férfimagazin: egyszer egy hónapban megjelenünk és olyan tartalmat szolgáltatunk, amelyre remélhetőleg vevő a törzsközönségünk. Ó, tényleg! Ha már elindultunk ezen az úton, elérkezettnek láttuk az időt, hogy mi is csinos lányokkal színesítsük a poszt bevezetőjét (a képen Anna Ord és Abbey Clancy), mert az 
Elhihetitek, nem azért nem írtam mostanában, mert nem volt miről, hiszen a kupaégést feledtetve arattunk egy fantasztikus győzelmet a bajnokságban, valamint a vb-selejtezők eseményeiből is tevékenyen kivette a maga részét néhány játékosunk. A helyzet az, hogy se a Manchester City elleni bajnokit, se az angol válogatott mérkőzéseit nem láttam, így pedig nehézkes bármilyen véleményt is formálni. Éppen ezért, most jött el az idő, amikor arra kérlek titeket, hogy üljetek be a virtuális szerkesztői székbe és mondjátok el, ti hogy láttátok, látjátok a dolgokat!
Everton FC – Wigan Athletic 0–3. Szégyen! Ha van olyan csapat a világon, amely képes minden egyes alkalommal látványosan elbukni a nagy sikerek kapujában, hát akkor az Everton az. Idén sem nyerünk FA-kupát.