Matt Smith elkúrta ezt a posztot. Ha szombaton nem egyenlít az utolsó utáni pillanatban, akkor most adhattam volna olyan címet a bejegyzésemnek, hogy "Jagielkát nem lehet elég szorosan fogni", a tartalomban pedig kigyűjthettem volna az utóbbi évek legröhejesebb Everton-góljait, röviden megjegyezve, hogy amúgy vertük az Oldham Athleticet és ott vagyunk az FA-kupa hatodik körében. Ehelyett azt kell írnom, hogy újrajátszás lesz.
Újrajátszás, amit magabiztosan kell nyerni a Goodison Parkban. Ezt várom a csapattól, nem kevesebbet és nem többet. Mert amennyire átengedtük a területet a mérkőzés végén az Oldhamnek, az inkább nyeretlen kétévesekre vallott, nem pedig egy saját erejével tisztában lévő, kupagyőzelemre törő profi csapatra. Egyébként sem igazán érződött az osztálykülönbség a két gárda között, és ez szerintem nem az Oldham dicsérete, inkább az Everton szégyene. Nem érdekel, hogy milyen körülmények között esett Smith egyenlítő találata. A 90. percben már rég nem arról kellett volna szólnia a mérkőzésnek, hogy vajon visszajön-e a meccsbe a Latics.