Nagyon nem akartam megírni ezt a posztot, dehát nem mehetünk el csak úgy szó nélkül egy elvesztett FA-kupa elődöntő mellett. Főleg, hogy a városi rivális ütött el minket a finálétól.
Leírhatatlan csalódottságot éreztem szombaton, miután Howard Webb hármas sípszava véget vetett a Liverpool elleni összecsapásnak, ezzel együtt FA-kupa menetelésünknek. Idén sem nyerünk semmit – és bármennyire is tiszteljük, ezt nyugodtan David Moyes nyakába varrhatjuk.
Nagyon nem akartam megírni ezt a posztot, dehát nem mehetünk el csak úgy szó nélkül egy elvesztett FA-kupa elődöntő mellett. Főleg, hogy a városi rivális ütött el minket a finálétól.
Leírhatatlan csalódottságot éreztem szombaton, miután Howard Webb hármas sípszava véget vetett a Liverpool elleni összecsapásnak, ezzel együtt FA-kupa menetelésünknek. Idén sem nyerünk semmit – és bármennyire is tiszteljük, ezt nyugodtan David Moyes nyakába varrhatjuk.
Hiszen mi történt? Mindjárt az elején kaptunk egy ajándék labdát a hátul szerencsétlenkedő Carraghertől és Aggertől, amit az amúgy lesgyanús helyzetben álló Jelavić köszönte szépen és bevette Jones kapuját. Óriási malacunk volt, de kit érdekel, a kis gól is gól, vezetünk, ez a lényeg.
Amikor még minden rendben volt: Jelavić gólját ünneplik a kék drukkerek
Hanem azután nem is gyakoroltunk nagyobb nyomást a Poolra, pedig amilyen jó formában voltunk az előző meccseken, addig üsd a vasat, amíg meleg alapon neki kellett volna menni a vörösöknek és gyorsan lerendezni a dolgot, de legalábbis megnyugtató kétgólos előnybe kerülni. De neeeem, nekünk a Moyes-féle biztonsági foci kellett már megint. Az ember érzése az volt, hogy az Everton nem is akar nyerni, csak elkerülni a vereséget. Egy derbin! Aztán a sors igazságot szolgáltatott: Distin vörösben játszó kollégáihoz hasonló kapitális baromságot követett el, ami után Suárez egyenlített. Ezután sem ébredt a csapat, tovább gyakoroltuk a védekezést. Botrányos és persze nagyon lehangoló volt ezt látni. Aztán a végén jött egy buta fault Colemantől, szabadrúgás jó szögből a Poolnak, érkezett Carroll... A Wembley kékbe öltözött fele azonnal megérezte, hogy ez a nap nem lesz a nagy feltámadások napja. Győzött a Liverpool.
Fellaini tényleg nem tudta, hol a labda?!
Ebben a szezonban Merseyside-derbin harmadszorra is. Az utóbbi 20 év egyik legrosszabb Liverpoolja megcsinálta ellenünk a mesterhármast. Ez nekem személy szerint jobban fáj, mint a 2009-ben elvesztett kupadöntőnk a Chelsea ellen.
Egy csomó szurkolói levelet és reakciót olvastam az angol oldalakon. Rengetegen nagyon kemény kritikákat fogalmaztak meg Moyesszal szemben, egyesek még a távozásra is felszólították. Én ezzel azért várnék, de arra a véleményre hajlok én is, hogy Moyes nem egy győztesnek született edző. Írhatnám azt is, hogy a Héctor Cúper-szindróma kezdeti jeleit vélem felfedezni nála... Az Evertonnak egy olyan edzőre van szüksége, akinek az irányításával bárki ellen is játszik a csapat, úgy megy neki az ellenfélnek, hogy "HÉ! MI VAGYUNK AZ EVERTON, FÉLJETEK TŐLÜNK!".
Felhívnám minden játékosunk, edzőnk, vezetőnk és mindenki figyelmét, aki a klub körül ténykedik, hogy az Everton mottója még mindig a következő: Nil Satis Nisi Optimum – Semmi, csak a legjobb elég jó. Ehhez képest sokszor úgy érzem, hogy már csak annyi: Nil.
