Egy kissé megcsúsztam időben, de nem annyira, hogy a Pool ellei örökrangadóig ne érjek a közelmúltból vissza a jelenbe. Folytassuk visszapillantó sorozatunkat: a szezon első három mérkőzése után ezúttal a szeptemberi események kerülnek terítékre.
A Premier League harmadik fordulójában az a West Bromwich Albion várt az Evertonra, amely a kékekhez hasonlóan nagyon jól kezdte a bajnokságot. A West Brom az első fordulóban a Liverpoolt ütötte ki – emlékezhetünk Gera Zoli bombagóljára –, a másodikban döntetlent játszott a White Hart Lane-en, a Ligakupában pedig egy 4:2-es győzelemmel kezdett a Yeovil ellen, tehát nem ártott komolyan venni őket. A bajnokságban két győzelemmel nyitó Everton egy harmadik sikerrel a legjobb szezonkezdetét produkálhatta volna az 1984/85-ös szezon óta, de a végén sajnos maradt a feltételes mód, mivel Shane Long és Gareth McAuley második félidei találataival a WBA otthon tartotta a három pontot.
Egy kissé megcsúsztam időben, de nem annyira, hogy a Pool ellei örökrangadóig ne érjek a közelmúltból vissza a jelenbe. Folytassuk visszapillantó sorozatunkat: a szezon első három mérkőzése után ezúttal a szeptemberi események kerülnek terítékre.
A Premier League harmadik fordulójában az a West Bromwich Albion várt az Evertonra, amely a kékekhez hasonlóan nagyon jól kezdte a bajnokságot. A West Brom az első fordulóban a Liverpoolt ütötte ki – emlékezhetünk Gera Zoli bombagóljára –, a másodikban döntetlent játszott a White Hart Lane-en, a Ligakupában pedig egy 4:2-es győzelemmel kezdett a Yeovil ellen, tehát nem ártott komolyan venni őket. A bajnokságban két győzelemmel nyitó Everton egy harmadik sikerrel a legjobb szezonkezdetét produkálhatta volna az 1984/85-ös szezon óta, de a végén sajnos maradt a feltételes mód, mivel Shane Long és Gareth McAuley második félidei találataival a WBA otthon tartotta a három pontot.A csalódást keltő vereség után a Goodison Parkban fogadtuk a Newcastle Unitedet. A mérkőzés előtt a csapatok "Justice For The 96, Merseyside United" szlogen alatt a Hillsborough-i tragédiáról emlékeztek meg.
A kezdő sípszó után egy jó mérkőzést láthattunk, amelynek végén azonban meglopva érezhettük magunkat. Pedig remekül kezdődött az összecsapás az Everton számára: Pienaar nagyszerű sarkazós passza után Leighton Baines szerezte meg a vezetést a kékeknek a 14. percben – később ezt a találatot választották a szurkolók a hónap góljának, nem véletlenül. A szünetben cserélt a vendégcsapat, Demba Ba érkezett Marveaux helyére, a szenegáli gólgyáros pedig hamar bizonyította, hogy kezdőben lett volna a helye, ugyanis beállta után három perccel már be is vette Howard kapuját (aki amúgy szerintem elég rosszul helyezkedett a gólnál). Victor Anichebe fejesével ismét vezetéshez juthatott volna az Everton, de a partjelző szerint a labda nem került teljes terjedelmével a gólvonalon túlra – mindenki más szerint igen. Big Vic bosszúból lőtt mégegy szabályos gólt is a 87. minutumban, ez pedig jó előjel volt, tekintve, hogy amikor Anichebe gólt lőtt, akkor az Everton még soha nem kapott ki. De sajnos győznie sem sikerült ezúttal, mert Ba a lefújás előtt ismét egyenlített, így elég idegesítő módon veszítettünk el két pontot.
Következett a Swansea elleni idegenbeli találkozó, amelyet végig irányítva, meglehetősen simán nyertünk 3:0-ra. A sérült Jelavićot kiválóan helyettesítő Anichebe kezdte a gólgyártást, utána Kevin Mirallas szerezte meg első PL-gólját, ami egyben az Everton történetének 7000. találata volt, majd Fellaini döntötte el végleg a meccset.
Szeptember 25-én az Elland Roadon volt jelenésünk a Ligakupa keretein belül. A Swans ellen mutatott játék alapján jogosan feltételezhettük azt, hogy nem lesz problémánk a másodosztályú Leeds United legyűrésével. Ehhez képest óriásit kellett csalódnunk. Lehangoló produkciót nyújtottunk, az embernek az lehetett az érzése, hogy visszamentünk az időben egy jó tíz évet, a leedsiek aranykorszakába. White és Austin góljaira csak Distin tudott válaszolni, így aztán az idei Ligakupa-szereplésünk idejekorán véget ért.
Szerencsére hamar feledtetni tudtuk a kupakudarcot: a Southampton elleni bajnokin ismét szezon eleji formában játszott az Everton, és ez jelen esetben kivételesen jót jelent. Hiába szerzett már az 5. percben vezetést Gastón Ramírez a So'tonnak, Leon Osman alig negyedóra múlva egyenlített, aztán jött a Jelavić-show. A horvát csatár kisebb sérülése után ezen a mérkőzésen tért vissza a kezdőbe, és ha már így történt, hát szórt is egy duplát a Szenteknek még az első félidőben. Ezzel nagyjából el is dőlt a találkozó, de az Everton a második játékrészben is támadólag lépett fel, és főleg Fellaini révén veszélyeztetett, de a nyurga marokkói-belga ezúttal gól nélkül maradt.
Újabb győzelmének köszönhetően az Everton hat forduló után a második helyről várhatta az októberi folytatást (miközben a Liverpool első győzelmét megszerezve elmozdult a kiesőzónából), amit talán álmainkban sem gondoltunk volna, de ha nincs a West Brom elleni botlás és a korai kupabúcsú, akkor még boldogabbak lettünk volna. Azért így sem panaszkodhattunk.
A folytatásban megnézzük, mit műveltünk a Wigan és a QPR ellen, aztán felkészülünk a derbik derbijére. Maradjanak velünk! – mondanám, ha tévés lennék, de mivel blogger vagyok, inkább azt mondom: olvassatok továbbra is minket!
