Megszokhattátok, hogy amikor huzamosabb ideig nem jelentkezek írással (mint például múlt nyáron, vagy az őszi idény első felében), akkor szokásom hosszabb összefoglalókban szólni az üresjárat idején történt minden lényeges eseményről. Ezt most kivételesen el fogom sumákolni, mert szeretnék inkább olyan általános dolgokra kitérni, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül, illetve amelyek fontosak lehetnek a csapat jövőjének szempontjából. Lesz szó a játékospiacon mutatott (in)aktivitásunkról, szerződést hosszabbítókról, valamint az FA-kupáról is.
Megszokhattátok, hogy amikor huzamosabb ideig nem jelentkezek írással (mint például múlt nyáron, vagy az őszi idény első felében), akkor szokásom hosszabb összefoglalókban szólni az üresjárat idején történt minden lényeges eseményről. Ezt most kivételesen el fogom sumákolni, mert szeretnék inkább olyan általános dolgokra kitérni, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül, illetve amelyek fontosak lehetnek a csapat jövőjének szempontjából. Lesz szó a játékospiacon mutatott (in)aktivitásunkról, szerződést hosszabbítókról, valamint az FA-kupáról is.
A bajnoki szereplésről most csak annyit, hogy ez eddig egy olyan szezon, amelyre már nagyon régóta vágytunk. Kiegyensúlyozott csapat benyomását kelti az Everton. Nem voltak hullámvölgyek, tulajdonképpen konstans szállítjuk a pontokat. Igaz, amellett, hogy a topcsapatokkal is partiban tudunk lenni, egy-egy idegesítő pontvesztés mindig becsúszott. Ha a rengeteg döntetlennek csak a felét tudtuk volna győzelemre váltani, akkor most nem lenne kérdés, hogy vajon odaérhetünk-e a BL-helyek valamelyikére. Nagyon elégedetlenek azért így sem lehetünk, de az világosan kirajzolódott, hogy a magasabb szintre lépéshez elengedhetetlen volna egy-két nagyobb névvel erősíteni a keretet – és sajnos pont ez az, amivel csúnyán befürödtünk a téli átigazolási szezonban.
Ha lehet hinni a híreknek, akkor Álvaro Negredo, Lewis Holtby, Igor De Camargo, Leroy Fer, sőt, Megyeri Balázs is képben volt. Közülük Negredót azért nem sikerült Angliába hozni, mert a Sevilla csak irreálisan magas, de legalábbis az Everton számára megfizethetetlen összegért lett volna hajlandó megválni tőle. Holtby esete azért érdekes, mert ő bevallottan Everton-szurkoló, ennek ellenére mégis inkább a Tottenhamet választotta. Mondjuk az is igaz, hogy nem tettünk versenyképes, mi több, egyes források szerint semmilyen konkrét ajánlatot érte a Schalke 04-nek... De Camargót kölcsönbe szerettük volna megszerezni a Borussia Mönchengladbachtól, a belga csatár pedig át is tette székhelyét, csak nem a Goodison Parkba, hanem a Hoffenheim Rhein-Neckar Arenájába. Ahogyan Leroy Fer nem lett az Everton játékosa, az egészen bosszantó. A holland középpályásról az orvosi vizsgálaton derült ki, hogy egy korábbi térdsérülése bármikor kiújulhat, ezért az Everton úgy szerette volna módosítani ajánlatát, hogy a játékos pályára lépéseinek függvényében fizet a Twentének, akik ebbe viszont nem mentek bele, így az utolsó utáni pillanatban meghiúsult az üzlet. Különösen idegesítő, ha visszaemlékezünk arra, hogy még nyáron Vadis Odjidja-Ofoéval is hasonlóképpen jártunk – mostanában egyszerűen nincs szerencsénk ezekkel a benelux klubokkal. Ami Megyeri Balázst illeti, én személy szerint nagyon örültem volna az érkezésének, jobb második számú kapus lenne, mint Mucha, és idővel talán át is vehette volna Howard helyét. Arról nem is szólva, hogy mennyivel többet foglalkoznának az Evertonnal idehaza, ha egy magyar játékos is kerettag lenne. Nem tartom kizártnak, hogy majd nyáron újra próbálkozunk Balázsnál, tekintve, hogy David Moyes már tavaly is szerette volna Liverpoolba csábítani az egykori Fradi-hálóőrt.
Egyetlen téli erősítésünk a Barnsley 18 éves jobbhátvédje, John Stones lett, aki nyilván hatalmas tehetség, dehát talán többet vártunk. Egyébként a Barnsley-drukkerek azt mondják róla, hogy olyan, mint egy jobboldali Baines, ez azért elég hízelgő rá nézve. Be kő állítani a csapatba, oszt meglátjuk milyen kemény! Oké, ez elég szar szóvicc volt a srác nevével, de tényleg kíváncsi leszek rá. Üdv a klubban, John!
Ha már nem igazán érkezett erősítés, az legalább örvendetes, hogy jelenlegi értékeinket marasztalják a klubnál, az meg főleg, hogy örömmel maradnak. Az elmúlt hónapban több kulcsjátékossal is sikeres szerződéshosszabbítási tárgyalásokat folytatott a vezetőség, amelyeknek eredményeképpen Coleman további öt, Jagielka négy, Osman három, Distin pedig egy évre kötelezte el magát az Evertonhoz, míg Hitzlsperger rövidtávú szerződését meghosszabbították a szezon végéig.
Érkezők, nem érkezők és hosszabbítók után pár szót szólnék két távozóról is. Először is Ross Barkleyról. Vele kapcsolatban eleve nem értem, miért kellett visszarendelni a Sheffield Wednesdaytől. A baglyoknál nagyon jól ment neki a játék, a cserepadot meg mondjuk Francisco Júnior vagy Matthew Kennedy is ugyanolyan jól melegítette volna. Ha számított rá Moyes, akkor miért nem játszatta? Érthetetlen. A szépreményű fiatalember mindenesetre ismét kölcsönbe került, ezúttal Leedsbe, egyelőre egy hónapra.
Egy másik fiatal, a sokoldalú Magaye Gueye visszatért Franciaországba, a szezon végéig a Stade Brestois együttesét fogja kölcsönben erősíteni. Biztos vagyok benne, hogy hasznára fog válni ez a váltás: Brestben több játéklehetőséget fog kapni, ráadásul szokhatja a derbihangulatot a Rennes és a Lorient ellen vívott breton derbiken.
Végül, de nem utolsósorban, FA-kupa. David Moyes jómúltkorjában kijelentette, hogy szeretné megnyerni a sorozatot. Biztos, hogy nem a levegőbe beszélt. Az elszántságot mi sem mutatja jobban, hogy menedzserünk még a negyedosztályú Cheltenham ellen is majdnem a legerősebb felállásában küldte pályára a csapatot, amely aztán persze a kellő magabiztossággal jutott túl az akadályon. Érdekesség, hogy legközelebb, a nyolcaddöntőben pont azzal az Oldhammel játszunk majd, amely kiejtette a Liverpoolt. Pedig összejöhetett volna a Mersey-parti derbi, de azért azt sem sajnáljuk nagyon, hogy így alakult... Ez a mostani kiírás egyébként is az esélytelenekről szól, csak úgy kapkodtuk a fejünket a meglepőbbnél meglepőbb eredmények miatt. Ez egyrészt óvatosságra int, másfelől pedig azt mondatja, hogy meg kell ragadni a lehetőséget – minket sem szoktak a végső győzelemre esélyesek között számon tartani. Miért ne jöhetne idén végre össze az a nyamvadt kupagyőzelem?
