Kilenc évvel ezelőtt, 2002. március 14-én vette át az Everton menedzseri székét skót honfitársától, Walter Smith-től egy bizonyos David William Moyes. Ezzel kezdetét vette a klub és az angol élvonalbeli labdarúgás történetének egyik leghosszabb menedzseri regnálása.
Moyes bemutatkozó sajtótájékoztatóján mindjárt beírta magát a klub történelemkönyvébe, amikor elhintette szállóigévé vált szavait: "I am joining the people's football club. The majority of people you meet on the street are Everton fans."
Kilenc évvel ezelőtt, 2002. március 14-én vette át az Everton menedzseri székét skót honfitársától, Walter Smith-től egy bizonyos David William Moyes. Ezzel kezdetét vette a klub és az angol élvonalbeli labdarúgás történetének egyik leghosszabb menedzseri regnálása.
Moyes bemutatkozó sajtótájékoztatóján mindjárt beírta magát a klub történelemkönyvébe, amikor elhintette szállóigévé vált szavait: "I am joining the people's football club. The majority of people you meet on the street are Everton fans."
Első mérkőzésére a Goodison Parkban került sor, hétvégi ellenfelünk, a Fulham ellen. David Unsworth már a 30. másodpercben megszerezte a vezetést, az Everton pedig a végén meg is nyerte a mecset 2:1-re.
Az azóta eltelt kilenc évben a kékek négyszer végeztek európai kupaindulást jelentő bajnoki pozícióban, valamint egyszer bejutottak az FA-kupa fináléjába is. Moyes háromszor lett az év edzője, idén pedig a negyedik menedzser lett, aki a Premier League-ben elérte az 500 pontos álomhatárt.
Moyes első nagy felfedezettje Wayne Rooney volt. 2002. október 19-én – öt nappal a 17. születésnapja előtt – a később klasszissá érő csatár emlékezetes bombagólt lőtt a bajnoki címvédő Arsenal ellen, amivel egyrészt véget vetett az Ágyúsok 30 meccses veretlenségi szériájának, másrészt ő lett a Premier League történetének legfiatalabb gólszerzője. Ezt a rekordot még abban az évben a leedsi James Milner, majd 2005-ben a szintén evertoni James Vaughan is megjavította.
Az Everton szűkös anyagi helyzete miatt Moyes soha nem költhetett hatalmas összegeket erősítésekre, ennek ellenére többször is rekordösszegű igazolásokat hajtott végre. Marouane Fellaini 15 millió fontért került a Goodison Parkba,...
...az előző rekorder Yakubu Aiyegbeniért pedig 11,25 milliót fizetett az Everton.
Andrew Johnson szintén klubrekord összegért érkezett még 2006-ban...
...Johnson elődje pedig James Beattie volt, aki annak idején szintén a klub legdrágább igazolásának számított.
A skót mester karrierjének egyik legnagyobb sikerének számított, hogy Bajnokok Ligája-selejtezőt érő helyre kormányozta az Evertont a 2004/2005-ös szezon végén. A főtáblára kerülés azonban sajnos nem sikerült, a selejtezőben a Villarreal jobbnak bizonyult a kékeknél.
A legnagyobb eredmény a 2009-es FA-kupa megnyerése lehetett volna, ám a Wembleyben sem örülhettünk a döntő végén. Pedig Louis Saha már 25 másodperc elteltével vezetéshez juttatta az Evertont...
Végül, de nem utolsósorban megemlítendő az is, hogy Moyes irányításával az elmúlt években több borsot törtünk a városi rivális vörösök, valamint az úgynevezett "nagycsapatok" orra alá, mint a gyalázatos kilencvenes években talán összesen. Ha már itt tartunk: normális ember ugye a MU-t, a Poolt, az Arsenalt és az EVERTONT tekinti a nagy négyesnek, még akkor is, ha manapság holmi Chelseat meg Manchester Cityt is elénk rangsorolnak. Erről annyit, hogy történelmet nem lehet vásárolni. Az Evertonnak pedig hiszem, hogy David Moyes-szal (és egy kis pénzinjekcióval) sikerülhet visszaverekednie magát oda, ahová történelme alapján tartoznia kéne: a legjobb négybe.
