Evés közben jön meg az étvágy – tartja a mondás. Az Everton szurkolóinak pedig igencsak megnőhetett az étvágya az előző két hónapban, hiszen kedvenc csapatuk elmúlt évekbeli botrányos szezonkezdeteihez képest kiválóan rajtolt az angol topligában. A Wigan és a QPR elleni döntetlenek aztán némiképp elvehették az étvágyukat, ám a legfinomabb falat még hátravan: a vörös Liver bird, amelynek sikeres megnyúzása esetén még hetekig tudnának csámcsogni a morzsákon.

A válogatott játéknapok miatt októberben csak három mérkőzést játszik az Everton, ebből kettőn már túlvan. Mindkét meccsen döntetlen született, de mégis micsoda különbség van e két iksz között! A többséggel ellentétben én a sereghajtó QPR elleni pontosztozkodást tartom nagyobb eredménynek, ugyanis amíg a Wigan jelenlegi tabellán elfoglalt helye nagyjából reális, addig a londoniak egyelőre mélyen a csapat valódi erejét képviselő szinten vannak, de biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb összeállnak.

Egy kissé megcsúsztam időben, de nem annyira, hogy a Pool ellei örökrangadóig ne érjek a közelmúltból vissza a jelenbe. Folytassuk visszapillantó sorozatunkat: a szezon első három mérkőzése után ezúttal a szeptemberi események kerülnek terítékre.

A Premier League harmadik fordulójában az a West Bromwich Albion várt az Evertonra, amely a kékekhez hasonlóan nagyon jól kezdte a bajnokságot. A West Brom az első fordulóban a Liverpoolt ütötte ki – emlékezhetünk Gera Zoli bombagóljára –, a másodikban döntetlent játszott a White Hart Lane-en, a Ligakupában pedig egy 4:2-es győzelemmel kezdett a Yeovil ellen, tehát nem ártott komolyan venni őket. A bajnokságban két győzelemmel nyitó Everton egy harmadik sikerrel a legjobb szezonkezdetét produkálhatta volna az 1984/85-ös szezon óta, de a végén sajnos maradt a feltételes mód, mivel Shane Long és Gareth McAuley második félidei találataival a WBA otthon tartotta a három pontot.

Biztosan felmerült bennetek a kérdés: miért nincsenek posztok a blogon, amikor végre jól szerepel a csapat? Nos, az évnek ebben a szakában hibernációba vonulok. Viccet félretéve, más elfoglaltságaim miatt a Gwladys Street End a háttérbe szorult, de eszemben sincs felhagyni az írással. Nem is szaporítom tovább a szót. Pillantsunk vissza a mostani szezon valóban szenzációs – bár a szeszélyes jelző ugyanilyen helytálló lenne – kezdetére! Első körben itt van augusztus hónap rezüméje.

Manchester vörös felében bizonyára gyűlölnek minket. Májusban 3:1-es és 4:2-es hátrányból felállva 4:4-es döntetlent harcoltunk ki egy örökké emlékezetessé váló mérkőzésen, és ez később a Vörös Ördögök bajnoki címébe került. Most pedig mindjárt az első fordulóban hidegzuhanyban részesítettük Sir Alexéket.

Csapatunk belga középpályása, Marouane Fellaini el fogja hagyni az Evertont a januári átigazolási szezonban vagy a szezon végén. Ezt maga a 24 éves játékos nyilatkozta hazájában.

"Ötödik szezonomat kezdem meg az Evertonnal és ez lesz az utolsó. Télen vagy a szezon végén egy másik csapathoz fogok csatlakozni" – nyilatkozta Fellaini a belga sajtónak.

A marokkói származású belga válogatott a 2008/2009-es szezon közben érkezett a Goodison Parkba a Standard Liège együttesétől és szinte azonnal a kékek egyik kulcsjátékosává vált.

Forrás: zerozero.pt

Nem igazán tudom kommentálni a dolgot, inkább csak kérdések fogalmazódtak meg bennem. Mi az oka a távozásnak? Hová megy? Miért pont most kellett ezt bejelenteni? Hiszen úgy tűnik, hogy végre van egy ütőképes csapatunk. Erre tessék...

Boldog születésnapot, Goodison Park! Az Everton pontosan 120 éve játszott először hivatalos mérkőzést jelenlegi otthonában.

Íme a stadion első ismert ábrázolása, amely 1892 augusztusában jelent meg a Liverpool Echo című lapban:A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy első bajnoki mérkőzését ugyan valóban 1892. szeptember 3-án játszotta a Goodison Parkban az Everton, ám a stadionavatóra egy nappal korábban, szeptember 2-án került sor. Ezt a Bolton Wanderers elleni barátságos mérkőzést 4:2-re nyerte az ekkor még narancs-rózsaszín (lazachús-színű, ahogy az angolok mondják) és sötétkék csíkos mezben pályára lépő Everton, majd másnap már bajnoki pontokért harcolva 2:2-es döntetlent ért el csapatunk a Nottingham Forest ellen. A stadion történetének első hivatalos gólját a Forest játékosa, Horace Pike lőtte, az Everton első találatát pedig Fred Geary szerezte. Az első Everton-győzelemre a következő hazai meccsig kellett várni, akkor 6:0-ra páholtuk el a Newton Heath (a későbbi Manchester United) együttesét.

Blogunk visszatért hosszú nyári pihenőjéből, pont a legjobbkor, hiszen hamarosan rajtol a Premier League 2012/13-as idénye. Illetve másoknak már elrajtolt, csak az Everton és a Manchester United vár arra, hogy egymás ellen megmutathassák magukat a közönségnek. A szezonnyitóval most még nem foglalkozunk, viszont áttekintjük a nyár legfontosabb eseményeit.

Kezdjük is rögtön a legfontosabbal: a csapat menedzserét még mindig úgy hívják, hogy David Moyes. A nyár első felében ugye több pletyka kapott szárnyra arról, hogy Moyesy ülhet a Tottenham vezetőedzői székébe, és bár ő ezt folyamatosan cáfolta, végülis csak akkor nyugodhattunk meg igazán, amikor a White Hart Lane-en bejelentették André Villas-Boas kinevezését. Húh, menedzserkrízis megoldva!