Illendő lett volna valamikor május végén egy szezonzáró posztot írnom, ám ettől engedelmetekkel inkább eltekintettem, már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy amit erről a csapatról és a szereplésünkről le lehetett írni, azt leírtam a szezon során. Ráadásul nyakunkon az Európa-bajnokság, péntek estétől egy hónapig garantáltan az kerül a futballvilág középpontjába (pedig vasárnap Óceániai Nemzetek Kupája döntőt játszanak…). Javaslom, fókuszáljunk inkább mi is a kontinenstornára.

Ugyanis van kikért szorítanunk: az angol Leighton Baines és Phil Jagielka, a holland Johnny Heitinga, a horvát Nikica Jelavić, és az ír Darron Gibson is ott lesz az Eb-n a jelenlegi keretből, de egykori játékosaink közül a dán Lars Jacobsen, no meg persze Joleon Lescott és Wayne Rooney is tiszteletüket teszik Lengyelországban, illetve Ukrajnában.

Másfél hónapja vagyunk veretlenek a bajnokságban, ám ez a remek sorozat több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Hiába a nagyszerű forma, paradox módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy most akkor jó csapat-e az Everton, vagy sem. Ugyanakkor így is van minek örülnünk.

A rend kedvéért kezdjük az eredményekkel: 2:0 a Swansea, 2:0 a WBA, 2:2 a Norwich, 4:0 a Sunderland, 4:4 a MU, 4:0 a Fulham, 1:1 a Stoke, és 0:0 a Wolves ellen. Ez zsinórban nyolc veretlenül megvívott bajnoki. Nem néztem utána, de amilyen tavaszokat produkálunk az utóbbi években (rendszerint botrányos őszi idények után), hasonló sorozatot lehet, hogy produkáltunk már a nem túl távoli múltban. Olyanra viszont, hogy az Everton egymás után három bajnokin is négy gólt lőjön, tényleg emberemlékezet óta nem volt példa: egészen pontosan 1964 márciusa óta.

Nagyon nem akartam megírni ezt a posztot, dehát nem mehetünk el csak úgy szó nélkül egy elvesztett FA-kupa elődöntő mellett. Főleg, hogy a városi rivális ütött el minket a finálétól.

Leírhatatlan csalódottságot éreztem szombaton, miután Howard Webb hármas sípszava véget vetett a Liverpool elleni összecsapásnak, ezzel együtt FA-kupa menetelésünknek. Idén sem nyerünk semmit – és bármennyire is tiszteljük, ezt nyugodtan David Moyes nyakába varrhatjuk.

Sunderlandi keretbe zárt történet vár a Kedves Olvasóra, avagy a Goodison Parkból a Fény Stadionján át a Wembley-be.

Először is, adjuk meg a választ az előző bejegyzésben feltett kérdésre: leadtuk a derbit a kupáért? Igen, minden bizonnyal, és utólag azt mondhatjuk, hogy maximálisan megérte. Ugyanis az FA-kupa elődöntőjében újabb derbit játszhatunk a Liverpoollal, tehát a visszavágás lehetősége adott. De ne szaladjunk ennyire előre!

Nem túl szimpatikus húzás. Pedig beláthatjuk, ez történt tegnap. 0:3.

Elég volt ránézni a kezdő tizenegyünkre, hogy sejtsük, ebből baj lesz. Howard - Hibbert, Distin, Jagielka, Baines - Coleman, Fellaini, Rodwell, Pienaar - Stracqualursi, Anichebe. Ez amúgy nem lenne egy túl gyenge összeállítás, de nem ebben a formációban hoztuk az elmúlt hetek remek eredményeit. A Spurs elleni győztes csapathoz képest hat helyen változtatott Moyes: kimaradt a győztes gólt szerző Jelavić, a derbi-specialista Cahill (Dixie Dean óta nem lőtt senki annyi gólt a Poolnak, mint ő), a mindig rengeteget melózó Osman és a váratlant akármikor meghúzni tudó Drenthe, de a mester megbontotta a kőkemény Heitinga–Distin középső védőpárost is a holland kispadra ültetésével, valamint Phil Neville is pihenőt kapott. Ahogy később láthattuk, végzetes döntésnek bizonyult ennyit változtatni a lendületben lévő csapaton.

Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 28. fordulójában csapatunk a horvát Nikica Jelavić első Everton-színekben szerzett góljával 1:0-ra legyőzte a Tottenhamet, így a kékek sikeresen visszavágtak a londoniaknak a januári vereségért.

Előre szólok, sajnos nem láttam a mérkőzést, de amit a bővebb összefoglalóból kivettem, az egész ígéretes. Barátaim, a csapatunk elkezdett futballozni! Legalábbis egy félidőnyi remek teljesítményre úgy tűnik, hogy már a legjobbak ellen is képesek a fiúk.

Nézzük, mit írt a Nemzeti Sport a meccsről!

Az Everton hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Tottenham Hotspurt. Az első félidőben a liverpooli együttes meglepte a bajnokságban harmadik helyen álló Spurst.  Az első lehetőség a hazaiak előtt adódott: Marouane Fellaini éles szögből leadott lövését azonban még védte Brad Friedel, de a második Everton-helyzeténél már nem volt ellenszere a Spurs amerikai kapusának. A 22. percben Leon Osman fűzte be szépen a vendégek védelmét, majd visszagurított labdáját Nikica Jelavic a hosszúba rúgta.

A második játékrészre átvette az irányítást a vendégegyüttes, amely többször a kapuja elé szorította az Evertont. A hajrában a Spurs szerzett egy érvénytelen találatot is, a hosszabbításban pedig Louis Saha a kapufát találta el. Egyenlíteni azonban nem tudtak a londoniak.

A sorozatban az Arsenaltól, a Manchester Unitedtól és most az Evertontól vereséget szenvedő Tottenham előnye egy pontra csökkenhet az „ágyúsokkal" szemben, ha Arsene Wenger együttese hétfőn legyőzi a Newcastle-t.

A Spurs tehát igencsak rossz formában van, mi viszont annál jobban! Utoljára pont azon a bizonyos Spurs elleni januári meccsen kaptunk ki, azóta veretlen a csapat. Igaz, hogy csak döntetlenre voltunk képesek a Blackburn, a Wigan és a QPR ellen, viszont a Manchester City, a Chelsea és mostani Tottenham elleni győzelmünk mindenféleképpen bizakodásra ad okot a keddi, Liverpool elleni városi derbi előtt.