Először is szeretném leszögezni, hogy Everton-szurkolóként nagy csodálója vagyok David Moyesnak. A skót szakember regnálása alatt a dicső múltú, de a kilencvenes években csak szenvedő Everton kiesőjelölt csapatból stabil európai kupaszereplővé vált, egy alkalommal még az angol FA-kupa döntőjébe is bekerült. Szóval nem, egyáltalán nem szeretném, ha kirúgnák.

Mégis kénytelen vagyok kicsit kritizálni, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy nem látta már nyáron előre, hogy idén komoly problémáink lesznek a csatáraink teljesítményével. Hiszen milyen csatáraink vannak a keretben?

Saha – A maga idejében kiváló játékos volt. Gyors, gólveszélyes, viszont nagyon sérülékeny, és ez 32 éves korában valószínűleg már nem is fog változni.

Yakubu – A tavalyelőtti súlyos sérülése óta nem volt az igazi. Azóta sem nyerte vissza gólérzékenységét, és kérdéses, hogy egyáltalán valaha visszanyeri-e. El is adtuk kölcsönbe a Leicesternek.

Beckford – Nagy reményeket fűztek az érkezéséhez, én viszont komolyan kérdem: mégis mire számítottak? Ez az ember nyáron ingyen érkezett a harmadosztályból, ahol ugyan majdnem gólkirály lett, de ez mégiscsak nagy ugrás egy játékos karrierjében. Időre van szüksége, amíg megszokja a Premier League iramát. Ráadásul 28 évesen már nem nevezhetjük ifjú tehetségnek, ennél sokkal jobb játékos nemigen lesz. Ugyanakkor mégis talán benne van a legtöbb fantázia, idáig minden klubjában igazi gólvágó volt.

Vaughan – Az üvegcsontú Jamie az őszt kölcsönben a Crystal Palace-nál töltötte, ahol előbb lőtt egy mesterhármast, majd még két gólt. Játszott 16 percet a Pool elleni derbin, aztán tegnap visszaadtuk a londoniaknak. Úgy tűnik, Moyes rá sem számít már. Pedig anno Rooney-utódként indult…

Anichebe – A 22 éves nigériai tehetség már négy éve az első csapat tagja, de valahogy soha nem sikerült állandósítania helyét a kezdőben. Mostanában sokat sérült, és ha egészséges, akkor gyorsaságát kihasználva Moyes sokszor szélső támadóként szereti játszatni, ami annyira azért nem áll jól neki. Yakubu távozása óta több lehetőséget kap, de még mindig nem meggyőző a teljesítménye.

Gueye – Pár ligakupa-mérkőzésen kapott szerepet a fiatal francia, de semmi olyat nem mutatott, ami azt sugallná, hogy nagy hasznunkra válna idén. Persze tény, hogy Beckfordhoz hasonlóan ő is nagyot ugrott a francia másodosztályból a PL-be.

João Silva – Hatalmas tehetségnek indult a portugál srác, debütánsként az elmúlt szezonban 14 gólt rúgva második lett a portugál másodosztály góllövőlistáján. Moyes valamiért mégsem meri bedobni a mélyvízbe. Még nem lépett idén pályára, és valószínűleg nem is fog…

Agard – 21 éves tartalékjátékos, egyetlen percnyi elsőosztályú játékkal a lábaiban. Legtöbbször még a bő felnőtt keretnek sem volt tagja, jelenleg a Peterborough-nál van kölcsönben.

Baxter – A még mindig csak 18 éves Jose Baxter két éve az Everton valaha volt legfiatalabban pályára lépő játékosa lett, ám azóta alig kapott lehetőséget.

Alapvetően Moyes összes csatára sérülékeny, formán kívűl játszik, vagy egyszerűen még túl fiatal ahhoz, hogy berobbanjon a Premier League-be.

Moyes tudta, hogy Saha túlontúl sérülékeny. Moyes tudta, hogy Yakubu legszebb éveit már maga mögött hagyta. Moyes tudta, hogy Beckfordnak idő kell ahhoz, hogy megszokja az elsőosztályú futballt. Sőt, Moyes valőszínűleg azt is tudta, hogy Gueye, João Silva, Agard és Baxter nem nőttek még fel a Premier League-hez. Ennek ellenére nem tett semmit a csatársor megerősítése érdekében.

Igaz, ha akart is volna, valószínűleg akkor sem tudott volna sokat tenni. Igaz, Mr. Kenwright?