A szezon első három mérkőzése után joggal hihettük azt, hogy idén nagy gondban lesz a csapat, de az azóta lejátszott 4×90 perc (+hosszabbítások) során sokat javult a helyzet, de legalábbis úgy tűnik, hogy jobb mint gondoltuk. A formajavulásban egy újonnan érkezett holland srácnak és egy ifjú görög titánnak is nagy szerepe volt.

Nem árulok zsákbamacskát, Royston Drenthéről és Aposztolosz Vellioszról van szó. Úgy tűnik, hogy ez a két fiatalember nagyon gyorsan bejátszotta magát a csapatba. Na, de ne fussunk ennyire előre!

A szezon első három mérkőzése után joggal hihettük azt, hogy idén nagy gondban lesz a csapat, de az azóta lejátszott 4×90 perc (+hosszabbítások) során sokat javult a helyzet, de legalábbis úgy tűnik, hogy jobb mint gondoltuk. A formajavulásban egy újonnan érkezett holland srácnak és egy ifjú görög titánnak is nagy szerepe volt.

Nem árulok zsákbamacskát, Royston Drenthéről és Aposztolosz Vellioszról van szó. Úgy tűnik, hogy ez a két fiatalember nagyon gyorsan bejátszotta magát a csapatba. Na, de ne fussunk ennyire előre!

Szeptember 10-én azt az Aston Villát fogadtuk, amely ellen az utóbbi időkben nagyon nem megy az Evertonnak. A két csapat legutóbbi 11 találkozása után csak egyszer örülhetett győzelemnek az Everton, a legutóbbi 9 meccsen pedig hatszor született döntetlen. Magyarán nem kockáztatott sokat az, aki nagyobb összegben fogadott egy x-re, és mint később kiderült, az így cselekedő szerencsejátékosok nem is buktak. Pedig könnyen bukhattak volna!

A gólösszefoglalóból nem derül ki, de gyakorlatilag végig irányítottuk a mérkőzést. Az első félidőben csak a balszerencsén múlott, hogy nem döntötte el a mérkőzést az Everton. Leon Osman nagy kedvvel focizott, három gólhelyzete is volt ebben a játékrészben, ezek közül egyet értékesített is a 18. percben. De a többiek előtt is adódtak gólszerzési lehetőségek: Fellaini és Rodwell is távolról próbálkoztak, majd fordulás után Jagielka fejelt kapu fölé. Aztán a 62. percben derült égből villámcsapás módjára jött Sztilijan Petrov egyébként remekbeszabott gólja. Szerencsére nem sokáig örülhettek a villások, mert hat perccel később egy szögletnél Delph a földbe döngölte Jagielkát, amiért a bíró büntetőt ítélt, Leighton Baines pedig higgadtan értékesítette a pontrúgást, így ismét átvettük a vezetést. Aztán a 83. percben megint a semmiből jött Gabriel Agbonlahor és ismételten egyenlített a Villa. Moyes ekkor becserélte a fiatal Vellioszt, aki a hátralévő kis időben el is dönthette volna a három pont sorsát. A görög csatár először egy nagy védelmi megingást kihasználva üresen törhetett kapura, átemelte a labdát a kirohanó Shay Given fölött, majd 17 méterről megpróbált a visszafutó védők mellett a hálóba gurítani, ám keveset tévedett. Nem sokkal később újra Velliosz veszélyeztetett, de a tizenhatoson kívűlről eleresztett bombáját Given védte, így maradt a 2:2-es döntetlen. A mérkőzés képe alapján csalódást keltő eredmény, de én személy szerint a meccs előtt kiegyeztem volna a döntetlennel. Amit pedig a görög felfedezettünk produkált az utolsó 10 percben, az nagyon meggyőző volt. Drenthe bemutatkozásképpen kapott 20 percet David Moyestól és sikerült új lendületet vinnie a játékba.

Arról, hogy a holland nemcsak gyors, de a kapu előtt is feltalálja magát, a három nappal későbbi tartalékbajnokin győződhettünk meg. Az Aston Villa Tartalékok ellen több olyan játékos is szerepelt, akikre az első csapatnál is számít Moyes. Így ott volt a csapatban a cserekapus Ján Mucha, valamint Ross Barkley, Magaye Gueye és a két új igazolás, Royston Drenthe és Denis Stracqualursi is. Nem meglepő módon ezek a játékosok voltak azok, akik aztán eldöntötték a meccset. Gueye passzából Barkley szerezte meg a nyitó gólt a 26. percben, majd két perccel a szünet előtt egy szép kontra után kétgólosra nőtt az előny. Mucha lehúzott egy labdát a tizenhatosnál, Gueyéhez gurított, a francia a félpályánál induló Drenthéhez passzolt, aki lefutotta a védőket és pontosan a kapuba lőtt. A szünet után Stracqualursi is felhívta magára a figyelmet egy szép ollózással, ami sajnos célt tévesztett, a hajrában pedig lőtt a Villa egy szépítő gólt, de ez már nem számított, maradt a 2:0. Drenthéék készülhettek a Premier League 4. fordulójára.

Szeptember 17-én az Everton-Wigan meccsen nem volt kérdéses, melyik a jobb csapat. Ugyan fél óra elteltével a Wigan szerezte meg a vezetést, de Di Santo góljára Jagielka jó csapatkapitány-helyettes módjára azonnal válaszolt, utána pedig ezen írás főszereplőié volt a terep. Velliosz megszerezte élete első PL-gólját, slusszpoénként pedig a két új szerzemény hozott össze egy gólt: Stracqualursi fejelte tovább a labdát Drenthéhez, aki higgadtan passzolt Ali Al-Habszi kapujába.

Négy nappal később a Ligakupában a West Brom már keményebb diónak bizonyult. A Wigan ellen jól teljesítő Stracqualursi és Drenthe ezúttal a kezdőben kaptak helyet, a találkozó ezúttal azonban nem róluk szólt. Gera Zoltán csapata Chris Brunt büntetőjének köszönhetően egészen a hajráig vezetett és úgy tűnt, meglepetést tud okozni a Goodison Parkban. Ám a 88. percben jött Marouane Fellaini egyenlítő találata, így hosszabbításba torkollott a meccs. A mindent eldöntő gólt a visszatérő kapitány, Phil Neville szállította a 102. percben, így joggal zúghatott a nézőtérről a "Phil Neville, superstar" rigmus.

A QPR elleni szezonnyitó zakó óta négy győzelmet arattunk, egy meccset pedig döntetlenre adtunk – önbizalommal telve vághatott neki az Everton a Manchester City elleni idegenbeli ütközetnek. Főleg annak a tudatában, hogy a City ellen nagyon jók vagyunk az utóbbi években: tavaly oda-vissza vertük az égszínkék milliomosokat, és egyébként is utolsó négy eastlandsi látogatásunk alkalmával győztesen hagytuk el a pályát. Ezúttal viszont kijózanító pofont kaptunk, így megszakadt a szép sorozat. Nem írnék sokat a meccsről, papírforma-eredmény született, nyilvánvaló, hogy klassziskülönbség van a két keret minősége között.

Összegzésképpen azt mondhatom, hogy elfogadható hónapon vagyunk túl. A kötelező meccseket hoztuk, úgy tűnik, hogy az igazolások beválnak, és az is könnyen lehet, hogy Barkley és Velliosz személyében két csiszolatlan gyémántra bukkantunk. Csak így tovább!

COYB!!!