Mostani írásunkban visszatekintünk 2012 első két hónapjának fontosabb eseményeire. Olvashattok az utóbbi évek legjobb átigazolási időszakáról, a gólpasszkirályról, a Goodison Park-béli bilincselésről, óriásölésekről, a szezon potyagóljáról, már sokszor leírt játékosok szárnyalásáról, a tartalékcsapat 41 éves régi-új fiújáról és egyéb érdekes sztorikról is.
Menjünk vissza az időben január elsejére! Ekkor kezdődött a téli átigazolási időszak, melytől csak jobbat remélhettünk, mint az előző augusztus végi őrülettől. Később kiderült, hogy az utóbbi évek, megkockáztatom, az elmúlt évtized legjobb átigazolási időszaka volt ez. Az Everton tulajdonképpen már tavaly, az ősz közepe felé elkezdett erősíteni két klub nélkül maradt játékos, Marcus Hahnemann és James McFadden leigazolásával. Az új év előtt néhány nappal Landon Donovan újabb kölcsönjátéka vált biztossá, majd januárban hajlandó volt a klub pénzt áldozni (!!!) a MU-nál nem sok mindent felmutató Darron Gibsonra. A távozók listájára eközben (a kölcsönbe adott fiatal játékosokat nem számítva) az első csapat keretébe be nem férő Shkodran Mustafi és a kevés játéklehetőséggel elégedetlen Dinijar Biljaletgyinov kerültek. Előbbi a Sampdoriába, utóbbi a Szpartak Moszkvába igazolt. Közvetlenül a határidő lejárta előtt ugyan elvesztettük a Spurshöz távozó Louis Sahát is, viszont cserébe Steven Pienaar kölcsönben visszatért a White Hart Lane-ről, valamint 6 millió font ellenében megszereztük a Rangers horvát gólgépét, Nikica Jelavićot. És ezzel még nem volt vége, hiszen februárban a Manchester City ifjoncát, a bissau-guineai születésű, de már portugál U21-es válogatott Francisco Santos da Silva Júniort igazoltuk le ingyen. Ismerve az Everton gazdasági helyzetét, nem kis dolog, hogy az érkezők listája végre hosszabb lett, mint a távozóké. Szerintem még fekete-fehér tévében nézték a meccseket, mikor legutoljára előfordult ilyen…
Mostani írásunkban visszatekintünk 2012 első két hónapjának fontosabb eseményeire. Olvashattok az utóbbi évek legjobb átigazolási időszakáról, a gólpasszkirályról, a Goodison Park-béli bilincselésről, óriásölésekről, a szezon potyagóljáról, már sokszor leírt játékosok szárnyalásáról, a tartalékcsapat 41 éves régi-új fiújáról és egyéb érdekes sztorikról is.
Menjünk vissza az időben január elsejére! Ekkor kezdődött a téli átigazolási időszak, melytől csak jobbat remélhettünk, mint az előző augusztus végi őrülettől. Később kiderült, hogy az utóbbi évek, megkockáztatom, az elmúlt évtized legjobb átigazolási időszaka volt ez. Az Everton tulajdonképpen már tavaly, az ősz közepe felé elkezdett erősíteni két klub nélkül maradt játékos, Marcus Hahnemann és James McFadden leigazolásával. Az új év előtt néhány nappal Landon Donovan újabb kölcsönjátéka vált biztossá, majd januárban hajlandó volt a klub pénzt áldozni (!!!) a MU-nál nem sok mindent felmutató Darron Gibsonra. A távozók listájára eközben (a kölcsönbe adott fiatal játékosokat nem számítva) az első csapat keretébe be nem férő Shkodran Mustafi és a kevés játéklehetőséggel elégedetlen Dinijar Biljaletgyinov kerültek. Előbbi a Sampdoriába, utóbbi a Szpartak Moszkvába igazolt. Közvetlenül a határidő lejárta előtt ugyan elvesztettük a Spurshöz távozó Louis Sahát is, viszont cserébe Steven Pienaar kölcsönben visszatért a White Hart Lane-ről, valamint 6 millió font ellenében megszereztük a Rangers horvát gólgépét, Nikica Jelavićot. És ezzel még nem volt vége, hiszen februárban a Manchester City ifjoncát, a bissau-guineai születésű, de már portugál U21-es válogatott Francisco Santos da Silva Júniort igazoltuk le ingyen. Ismerve az Everton gazdasági helyzetét, nem kis dolog, hogy az érkezők listája végre hosszabb lett, mint a távozóké. Szerintem még fekete-fehér tévében nézték a meccseket, mikor legutoljára előfordult ilyen…
Érdemes kitérni arra, hogy milyen teljesítménnyel rukkoltak elő az új fiúk, hiszen ebből látszódik igazán milyen jól is jártunk velük. Hahnemann és Faddie esetében mondjuk nehéz akármilyen teljesítményről is beszélni, tekintve, hogy előbbinek Howard mögött esélye sem volt a csapatba kerülésre, utóbbinak pedig összesen három meccs jutott, abból is kétszer csereként lépett pályára. Donovanről viszont annál többet, ráadásul annál több jót lehet írni. Az amerikai már előző evertonos időszakában is új lendületet vitt a csapat játékába és ezzel most sem maradt adós. Gólokat ezúttal nem lőtt, de az asszisztokat nagyon termelte: 7 meccsén 7 gólpasszt osztott, nem rossz mutató. Igazán nagy kár azért, hogy kölcsönjátéka utolsó napjaira megbetegedett, na meg azért, hogy a Pool bejutott a Ligakupa döntőjébe, mert ha egészséges és nem halasztják el a derbit, akkor pont a vörösök ellen búcsúzhatott volna az Evertontól. Mielőtt hazautazott Amerikába, Landon egyébként megszellőztette, hogy szívesen visszatérne harmadszorra is – mi meg szívesen látnánk harmadszorra is!
Ahogy olvasgattam a különböző fórumokon, a United-drukkerek leginkább örömtáncot lejtettek, amikor kiderült, hogy volt olyan csapat, amelynek kellett Darron Gibson. Akkor pedig harsány röhögésben törhettek ki, amikor már az Everton színeiben győztes gólt lőtt a Manchester City ellen. Örülhetünk, hogy megszereztük, egyelőre stabil teljesítményt nyújtva futballozik a középpályán.
Steve-P hozza a tőle korábban megszokott játékot: technikás, nagyon gyors, lát a pályán, de ezt idáig is tudtuk róla. A Chelsea ellen különösen fantasztikusan játszott, gólt is szerzett.
Jelavić még nem mutathatott sokat magából, mivel sajnos rögtön a bemutatkozó mérkőzése után megsérült. Viszont a Rangersben nyújtott produkciója önmagáért beszél: 56 meccs, 36 gól. Biztos vagyok benne, hogy nagy segítségére lesz ő még a csapatnak.
A 20 éves Francisco Júnior a jövő embere, egyelőre a tartalékcsapatnál számít rá Alan Stubbs. Az ajánlólevele mindenesetre jó: a Benfica akadémiájáról került ki, portugál utánpótlás-válogatott, kétlábas, energikus, úgynevezett "box-to-box" középpályás.
Most, hogy az új szerzeményeket kiveséztük, tekintsük át röviden a csapat által elért eredményeket! A WBA elleni 1:0-ás győzelemmel ünnepeltük az új évet, a négy hónapnyi kihagyás után visszatérő Victor Anichebe lőtte a gólunkat. Álljunk csak meg néhány szóra Anichebénél! Big Vicet a legtöbben amolyan soha be nem futó, örök ígéretnek tartják, aki egy másod-, vagy harmadosztályú csapatban esetleg meghatározó játékos lehetne, de a PL-hez kevés. Ennek ellenére David Moyes mindig látott benne fantáziát, és idén úgy tűnik, hogy végre tényleg beérhet a nigériai srác. De legalábbis él a kevés lehetőséggel, az biztos. Január 14-én csereként beállva ő lőtte az Aston Villa elleni egyenlítő gólunkat is, majd február 4-én a Wigan ellen ismét becserélve megint ő egyenlített. Tehát nagyon jó formában van a még mindig csak 23 éves csatár és – ki hitte volna ezt az év elején? – jelenleg afféle adu-ász Moyes kezében, akire mindig számíthat a kritikus helyzetekben.
A West Brom elleni évnyitó után következett egy csalódást keltő vereség a Bolton, majd egy könnyednek semmiképp nem nevezhető, de legalább győztesen megvívott kupameccs az ötödosztályú Tamworth ellen (részletesebben itt olvashattatok ezekről). Előbbi meccsre Tim Howard gólja miatt mi fogunk sokáig emlékezni, utóbbira pedig a tamworthi futballrajongók, mivel a félprofi kiscsapatnak tényleg sikerült nagyon megnehezítenie a dolgunkat.
Január 11-én sima vereséget szenvedtünk a Spurstől. Benoît Assou-Ekotto gólját még én is megtapsoltam, akkora bombát helyezett el Howard kapujában… Három nappal később egy döntetlent csikartunk ki az Aston Villa otthonában, ahogy fentebb írtam, Anichebe volt a meccs hőse.
21-én a Blackburn Rovers látogatott a Goodison Parkba, szerencsére a régi önmagát idéző, ismét gólveszélyes Yakubu nélkül. Ezen a meccsen Tim Cahill végre gólt szerzett! Ideje volt már, hiszen amióta ezt utoljára megtette, azóta forradalmak söpörtek végig a Közel-Keleten, az amik levadászták Oszama bin Ladent, Anglia pedig hercegi esküvőt ünnepelt. Sajnálatos módon ezúttal a társai maradtak gólképtelenek, így Timmy gólja csak az 1:1-es döntetlenhez volt elég.
A hónapot sikerült szépen, két győzelemmel zárni. Először a Fulhamet búcsúztattuk az FA-kupából (Denis Stracqualursi megszerezte élete első gólját Everton-színekben), utána pedig, ahogy az elmúlt szezonban is, megint móresre tanítottuk a bajnoki címre hajtó Manchester City-t a Goodison Parkban. Ez utóbbi mérkőzésen egyébként hihetetlen bonyodalom támadt, amikor egy szurkoló tiltakozásképpen odaláncolta magát az egyik kapufához. Néhány percig állt a játék, amíg kiszabadították a tüntetőt, aki az egyik fapados európai légitársaság fizetési politikája ellen tiltakozott.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ugyanaznap, amikor a nagyok a City-t verték, a fiatalok ellátták a másik manchesteri csapat baját is: az U18-as toffeek 4:1-re verték a MU korosztályos csapatát.
Februárban csak három meccset játszott az Everton. Az elsőt, a Wigan elleni 1:1-re végződött bajnokit ismét Howard kapus tette emlékezetessé, ezúttal azonban nem gólt lőtt, hanem egy óriási potyagólt szedett be, ami kis híján csapata vereségét jelentette. Szerencséjére a szupercsere Victor Anichebe a hajrában egyenlített. A második meccsen általános meglepetésre 2:0-ra legyőztük a Chelsea-t, főleg a visszatérő Pienaar és az első PL-gólját szerző Stracqualursi remek játékának köszönhetően. Ez a meccs olyan jó volt, hogy imitt megmutatjuk a három perces összefoglalóját, amott pedig megtekinthetitek a bővebb, 20 perces videót is.
Denis Stracqualursival kapcsolatban egyébként meg kell jegyeznem, hogy az argentin eddig is szimpatikus volt számomra, mert amióta itt van, mindig küzdött, hajtott, nagyon akart, de a gól valahogy nem akart összejönni neki. Talán már le is írtuk, hogy belőle sem lesz semmi.
Aztán előbb az FA-kupában a Fulham ellen, majd a londoni kékek ellen végre a bajnokságban is sikerült neki a góllövés, és ez remélhetőleg plusz energiákat szabadít fel belőle és ezentúl képes lesz azt a gólerős játékot produkálni, amit tavaly odahaza, ami miatt idehoztuk Argentínából. Az adottságai megvannak ahhoz, hogy Angliában is befusson. Mindenesetre február utolsó mérkőzésén ugyanott folytatta, ahol a Chelsea ellen abbahagyta: gólt lőtt a Blackpoolnak is az FA-kupa nyolcaddöntőjében. Ezt a meccset végül 2:0-ra nyertük meg, gyakorlatilag már az első öt percben eldöntve a meccset, hiszen Drenthe rögtön a középkezdés után vezetéshez juttatta az Evertont, majd öt perccel később jött Stracqualursi gólja.
Különben ha már FA-kupa: a következő körben a Sunderlanddel játszunk és amennyiben sikerül továbbjutni, úgy már csak egy lépés választja el a csapatot a Wembley Stadiontól. Jaj, de szép volna…
Nagy vonalakban ez volt az Everton első két hónapja a 2012-es esztendőben.
Engedjetek meg még két érdekességet a végére! Az egyik a tartalékcsapattal kapcsolatos. A február 21-i Liverpool elleni miniderbin képviselve volt az Everton múltja, jelene és jövője is. A jövő képviseletében olyan U18-as csapattagok, mint Tyias Browning, Ibou Touray vagy Eric Dier, a jelenében olyan első csapatnál is számításba vett játékosok, mint Séamus Coleman, Magaye Gueye és Marcus Hahnemann, a múltéban pedig nem más, mint az aznap Alan Stubbs segédedzőjévé kinevezett David Weir lépett pályára. Bizony, a veterán Davie 41 évesen visszatért az Evertonhoz – ahol 1999 és 2007 között több, mint 230 mérkőzésen szerepelt és csapatkapitány is volt – és nemcsak szakmailag, de a pályán is szeretne segíteni a csapatnak. Óriási tapasztalata minden bizonnyal hasznára fog válni a B-gárdának. A miniderbin egyébként 1:1-es döntetlen született, Velliosz és Sterling voltak eredményesek.
Miniderbi után igazi derbi: a városi rangadót a Liverpool Ligakupa-döntőben való fellépése miatt március 13-ra halasztották.
Annak a bizonyos Ligakupa-döntőnek evertonos vonatkozása is volt, mégpedig – és itt a második érdekesség – Anthony Gerrard személye. A poolos Steven Gerrard unokaöccse az Everton nevelése, de az első csapatba soha nem tudott bekerülni és a sokkal híresebb rokon mögött mindig a háttérbe szorult. Most megvolt a lehetősége arra, hogy odaszúrjon Steve-nek, de egy tizenegyesrúgásokba torkolló fantasztikus mérkőzés végén Anthony mellégurította a Cardiff utolsó tizenegyesét, így a Liverpoolé lett a kupa.
Nos, ennyi fért mai MEGAposztomba. A jövőben igyekszem kicsit gyakrabban jelentkezni, de várom társszerkesztők és vendégszerzők jelentkezését is a gseverton@freemail.hu címre. Valamint ajánlom Facebook-oldalunk kedvelését, illetve Twitter-csiripjeink követését.
GO TOFFEES!!!
