Másfél hónapja vagyunk veretlenek a bajnokságban, ám ez a remek sorozat több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Hiába a nagyszerű forma, paradox módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy most akkor jó csapat-e az Everton, vagy sem. Ugyanakkor így is van minek örülnünk.
A rend kedvéért kezdjük az eredményekkel: 2:0 a Swansea, 2:0 a WBA, 2:2 a Norwich, 4:0 a Sunderland, 4:4 a MU, 4:0 a Fulham, 1:1 a Stoke, és 0:0 a Wolves ellen. Ez zsinórban nyolc veretlenül megvívott bajnoki. Nem néztem utána, de amilyen tavaszokat produkálunk az utóbbi években (rendszerint botrányos őszi idények után), hasonló sorozatot lehet, hogy produkáltunk már a nem túl távoli múltban. Olyanra viszont, hogy az Everton egymás után három bajnokin is négy gólt lőjön, tényleg emberemlékezet óta nem volt példa: egészen pontosan 1964 márciusa óta.
Másfél hónapja vagyunk veretlenek a bajnokságban, ám ez a remek sorozat több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Hiába a nagyszerű forma, paradox módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy most akkor jó csapat-e az Everton, vagy sem. Ugyanakkor így is van minek örülnünk.
A rend kedvéért kezdjük az eredményekkel: 2:0 a Swansea, 2:0 a WBA, 2:2 a Norwich, 4:0 a Sunderland, 4:4 a MU, 4:0 a Fulham, 1:1 a Stoke, és 0:0 a Wolves ellen. Ez zsinórban nyolc veretlenül megvívott bajnoki. Nem néztem utána, de amilyen tavaszokat produkálunk az utóbbi években (rendszerint botrányos őszi idények után), hasonló sorozatot lehet, hogy produkáltunk már a nem túl távoli múltban. Olyanra viszont, hogy az Everton egymás után három bajnokin is négy gólt lőjön, tényleg emberemlékezet óta nem volt példa: egészen pontosan 1964 márciusa óta.
Ugyanakkor az eredményekre pillantva rögtön feltűnik valami. Csak szar csapattal ne kelljen játszanunk! Már elnézést a Norwich, a Stoke és a Wolverhampton szurkolóitól, de egyszerűen hihetetlen, hogy miközben tavasszal legyőztük a Manchester City-t, a Chelsea-t és a Tottenhamet is, valamint fantasztikus meccsen 4:4-et játszottunk a Manchester Uniteddel, addig ezekkel a kiesés elleni küzdelemre ítélt csapatokkal rendszeresen meggyűlik a bajunk. Tehát eléggé kétarcú csapat benyomását kelti az Everton. Éppen ezért hiába mondatják velünk az elmúlt hónapok eredményei, egyértelműen nem lehet még kijelenteni, hogy a liga legjobbjai közül valók vagyunk.
Azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy elindultunk a jó úton. Ehhez feltétlenül szükségünk volt az oly régóta fennálló csatárproblémánk megoldására. A megoldást megtaláltuk, mégpedig Nikica Jelavić személyében. A Rangerstől januárban érkezett 26 éves horvát gólvágót sokan már most Graeme Sharphoz hasonlítják, nem véletlenül. Jelavić ugyanis a Fulham elleni duplájával tízre növelte Everton-színekben szerzett góljai számát, ezt a tíz gólt pedig mindössze 910 perc alatt hozta össze. Ezzel meg is döntött egy szakállas klubrekordot, 100 éve ő az első, aki ilyen hamar jutott el tíz gólig. Csak Tom Browell (1912, 583 perc), Fred Geary (1889, 760 perc) és Jack Southworth (1893, 864 perc) voltak nála gyorsabbak. Érdekességképp az elmúlt század leggyorsabbjai: Nikica Jelavić (2012, 910 perc), Fred Pickering (1964, 955 perc), Kevin Campbell (1999, 1016 perc). A horvát csatár már most beírta nevét az Everton történelemkönyvébe, de amennyiben a jövőben is hasonló hatékonysággal fogja termelni a gólokat (és nem adjuk el), akkor még igazi klublegendává is válhat.
Egy kis kitérőt téve jegyezzük fel, hogy Jelavić góljai ahhoz is hozzásegítették az Evertont, hogy 2005 után idén újra előrébb végezzen a tabellán, mint a városi rivális Liverpool. Ó, jut eszembe! Mivel a legszebb öröm a káröröm, amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az elődöntőben minket búcsúztató vörösök tegnap kikaptak a Chelsea-től az FA Kupa döntőjében... HÁ-HÁ!
Ennyit a zrikáról, a jó úthoz visszatérve örömmel vehettük tudomásul Moyes azon kijelentését, amely szerint idén nem kíván megválni egyetlen kulcsjátékosától sem. Sőt, idén meglepően korán igyekszik az erősítésekkel is foglalkozni. A hírek szerint Moyesy asszisztensével, Steve Rounddal egyetemben szerdán Hollandiában járt, ahol megnézte a Heerenveen-Twente (4:3) meccset. Állítólag mindkét csapatból érdeklődik egy-egy játékos iránt: a Heerenveenből a 22 éves és 192 cm magas gólkirály-jelöltet, Bas Dostot, a Twentéből pedig a válogatott támadót, Luuk de Jongot látná szívesen a csapatban. A kérdés persze megint az, hogy lesz-e az Evertonnak pénze rájuk.
Egy biztos: jövő héten még vár ránk egy Newcastle elleni idényzáró mérkőzés, aminek bármi is lesz a vége, az idei tavaszi menetelésünkre is büszkék lehetünk. Aztán a következő szezonban jó volna végre egy parádés őszt is látni...
