Óriási küzdelem, kemény belépők, sárga lapok, gólok, összeomlás, feltámadás, meg nem adott gól, kétes játékvezetői ténykedés, heves mérkőzés alatti és utáni reakciók. Tulajdonképpen nem hiányolhattunk semmit, ami ne lenne általános velejárója egy városi derbinek. Illetve mégis, egy dolog elmaradt: Andre Marriner nem mutatott fel egyetlen piros lapot sem, pedig nyugodtan megtehette volna. Mindenesetre rég nem érezte szükségesnek egy Liverpool-csapatkapitány azt hangsúlyozni a meccs után, hogy a Liverpool jobb volt, mint az Everton. Gerrard most igen...
Nem fogok nagyon belemenni magának a mérkőzésnek az elemzésébe, arról úgyis olvashattatok már több helyen, sokkal inkább a meccs utóéletével szeretnék foglalkozni. Lássuk előbb, hogy alakult ki az eredmény, aztán majd rátérek a többire.
Óriási küzdelem, kemény belépők, sárga lapok, gólok, összeomlás, feltámadás, meg nem adott gól, kétes játékvezetői ténykedés, heves mérkőzés alatti és utáni reakciók. Tulajdonképpen nem hiányolhattunk semmit, ami ne lenne általános velejárója egy városi derbinek. Illetve mégis, egy dolog elmaradt: Andre Marriner nem mutatott fel egyetlen piros lapot sem, pedig nyugodtan megtehette volna. Mindenesetre rég nem érezte szükségesnek egy Liverpool-csapatkapitány azt hangsúlyozni a meccs után, hogy a Liverpool jobb volt, mint az Everton. Gerrard most igen...
Nem fogok nagyon belemenni magának a mérkőzésnek az elemzésébe, arról úgyis olvashattatok már több helyen, sokkal inkább a meccs utóéletével szeretnék foglalkozni. Lássuk előbb, hogy alakult ki az eredmény, aztán majd rátérek a többire.
Az Everton megnyomta a mérkőzés elejét, Mirallas nagy szólója és az azt követő szöglet jelentette az első gólveszélyes helyzeteket, nem sokkal később azonban mégis az ellenfél szerezte meg a vezetést. Luis Enrique kapu elé lőtt labdáját a túloldalt, nagyjából öt méterre az alapvonaltól Luis Suárez szedte össze, majd éles szögből kapura lőtt, a labda végül a gólvonalon álló Bainesről vágódott a hálóba. Ennek sem örültünk, de pár perc múlva jött az igazi sokk: Sterling buszkeccezett egy szépet, amit Marriner meg is evett. Jöhetett a szabadrúgás, amiből persze gól lett, így a Pool 2:0-ás előnybe került. Ekkor édesapja orális kielégítését javasoltuk a pokolba kívántuk a sporit, később viszont a pudlik nagy felháborodására korrigálta hibáját. Előtte viszont egy csodás feltámadásnak lehettünk szemtanúi. A második beszedett gólunkat követően ugyanis Leon Osman révén szinte azonnal szépítettünk, a 34. percben pedig Steven Naismith élete első Merseyside-derbijén egyből betalálva egyenlített. Na, innen új mérkőzés kezdődött. Volt lehetőség itt is, ott is, de jellemzően mi birtokoltuk többet a labdát és volt annyi helyzetünk, amennyiből a 90. perc előtt már rég el lehetett volna dönteni a találkozót. Ám mivel nem éltünk a mezőnyfölénnyel, majdnem pórul jártunk, hiszen a hosszabbításban a játékvezető egy teljesen szabályos gólt vett el a Liverpooltól.
Annyira azért ne sajnáljuk a riválist! Egyrészt, mint említettem, Marriner ezzel tulajdonképpen ellensúlyozta egy korábbi döntő hibáját, másfelől nem egyedi eset ez, tévedtek ellenünk is már hasonlóképpen. Rémlik valakinek a Don Hutchison hátáról a Pool kapujába pattanó Westerveld-kirúgás 2000-ből vagy Bryan Hamilton gólja '77-ből? A fantomgóltól függetlenül nyugodtan kijelenthetjük, hogy mi voltunk jobbak a pályán és ezért hatalmas csalódás, hogy megint nem tudtuk megverni a vörösöket. Meggyőződésem, hogy három-négy gólt kellett volna lőnünk ennek a magához képest harmatgyenge csapatnak, de sajnos nem jött össze.
Naisy lett az Everton hőse
Egyébként Suárez meg nem adott gólján kívül is voltak bőven megkérdőjelezhető bírói döntések. A kis uruguayi például nemcsak a góllövésben jeleskedett, de az aprításban is: úgy odatette magát Mirallasnak, hogy le is kellett cserélni a belgát (ez komoly érvágás volt nekünk), a Distinnel szembeni brutális belépője után pedig egyszerűen nem értettem hogy maradhatott a pályán. Simán ki lehetett volna szórni Sterlinget is, Coates pedig meglátásom szerint szabálytalan volt Jagsszel szemben a büntetőterületen belül. A második Pool-gól előtti szituációról már írtam, elképesztő. Mégsem ezeken akadtam ki leginkább, hanem a saját csapatkapitányunkon. Hát milyen világ az, amelyikben már Phil Neville is színészkedik? Ráadásul nagyon rosszul.
Az ellen kapitánya, Steven Gerrard meg is jegyezte a mérkőzés után, hogy Nev szégyent hozott a csapatára, különösen azután, hogy Moyes előzőleg mindent megtett azért, hogy az újságok, a tv és a rádió is Suárez műeséseivel foglalkozzon. Ha! Micsoda egy képmutató szélhámos!
De ez még nem minden! Stevie Starfish mégegy okossággal megörvendeztetett minket. Szerinte az Everton olyan, mint a Stoke, csak hosszú előreívelésekkel operál, továbbá csak a Liverpool akart játszani, a kékek pedig csak elkerülni a vereséget. Kár, hogy a játék képe és a statisztikák is mást mutattak. Csekkold, ha nem hiszed: The Independent, Liverpool Echo. Azt hiszem, erre mondják, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Stevie, mi lesz a következő? „Distin szándékosan hátrasarkazott Luis talpa alá. Distinnek piros lapot kellett volna kapnia!” – ezen sem lepődnék meg...
