Keserédes nap volt a hétfői az Everton-szurkolók körében. A fura kettősség abból adódott, hogy miközben egy nemzetközileg is jól csengő névvel erősödött a csatársorunk, addig a múlt egyik nagy gólvágójától sajnos örökre elbúcsúztunk. Arouna Konét köszöntjük, illetve Dave Hicksont gyászoljuk.
Először a jó hír: hétfőn hivatalossá vált, amit már régóta pletykáltak a különböző fórumokon, vagyis Roberto Martínez a segítői után egyik legértékesebb játékosát, Arouna Konét is elhozta Wiganből. A most magunk mögött hagyott szezon volt a 29 éves elefántcsontparti csatár első premier ligás idénye, melynek során 11 bajnoki gólig jutott, emellett 5 gólpasszt is kiosztott a Wigan színeiben – elsőre nem is rossz, különösen egy végül kiesett csapat játékosától. Gyors, gólveszélyes, középcsatárként és a széleken is bevethető játékos, aki 39-szeres válogatottnak mondhatja magát, emellett a PSV és a Sevilla korábbi játékosaként nemzetközi rutin is érkezik vele a csapathoz.
Képességeiről mindent elmond az, hogy amikor 2011/12-ben a Levantében szerepelt kölcsönben a Sevillától, a szezon utolsó három mérkőzésén nem léptették pályára, nemcsak azért, mert kisebb sérülést szedett össze, hanem azért is, hogy nehogy "túl sok gólt szerezzen". Ezt úgy kell érteni, hogy ha elérte volna a 18 gólt, akkor szerződése értelmében azonnal visszatért volna Sevillába, így azonban megrekedt 15-nél és maradhatott a kisebbik valenciai csapatnál, akikhez véglegesen leszerződött. Más kérdés, hogy a következő szezont megelőzően aztán a Wigan Athletichez igazolt.
Sajnos nem mehetünk el szó nélkül a szomorú hír mellett sem: 83 éves korában elhunyt a klub legendás támadója, Dave Hickson. A gólerőssége és harcossága miatt elhíresült Hickson egyedülálló módon mindhárom nagy Mersey-parti csapatban (Everton, Liverpool, Tranmere) játszott profi szinten, ám szívéhez mindig az Everton állt legközelebb, melynek színeiben 243 mérkőzésen lépett pályára és 111 gólt lőtt.
„Bármely klubért képes lettem volna összetörni a csontjaimat, de az Evertonért meghaltam volna” – mondta egyszer egy interjúban.
Nyugodjék békében!
