Másfél hónapja vagyunk veretlenek a bajnokságban, ám ez a remek sorozat több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Hiába a nagyszerű forma, paradox módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy most akkor jó csapat-e az Everton, vagy sem. Ugyanakkor így is van minek örülnünk.

A rend kedvéért kezdjük az eredményekkel: 2:0 a Swansea, 2:0 a WBA, 2:2 a Norwich, 4:0 a Sunderland, 4:4 a MU, 4:0 a Fulham, 1:1 a Stoke, és 0:0 a Wolves ellen. Ez zsinórban nyolc veretlenül megvívott bajnoki. Nem néztem utána, de amilyen tavaszokat produkálunk az utóbbi években (rendszerint botrányos őszi idények után), hasonló sorozatot lehet, hogy produkáltunk már a nem túl távoli múltban. Olyanra viszont, hogy az Everton egymás után három bajnokin is négy gólt lőjön, tényleg emberemlékezet óta nem volt példa: egészen pontosan 1964 márciusa óta.

Nagyon nem akartam megírni ezt a posztot, dehát nem mehetünk el csak úgy szó nélkül egy elvesztett FA-kupa elődöntő mellett. Főleg, hogy a városi rivális ütött el minket a finálétól.

Leírhatatlan csalódottságot éreztem szombaton, miután Howard Webb hármas sípszava véget vetett a Liverpool elleni összecsapásnak, ezzel együtt FA-kupa menetelésünknek. Idén sem nyerünk semmit – és bármennyire is tiszteljük, ezt nyugodtan David Moyes nyakába varrhatjuk.

Sunderlandi keretbe zárt történet vár a Kedves Olvasóra, avagy a Goodison Parkból a Fény Stadionján át a Wembley-be.

Először is, adjuk meg a választ az előző bejegyzésben feltett kérdésre: leadtuk a derbit a kupáért? Igen, minden bizonnyal, és utólag azt mondhatjuk, hogy maximálisan megérte. Ugyanis az FA-kupa elődöntőjében újabb derbit játszhatunk a Liverpoollal, tehát a visszavágás lehetősége adott. De ne szaladjunk ennyire előre!

Nem túl szimpatikus húzás. Pedig beláthatjuk, ez történt tegnap. 0:3.

Elég volt ránézni a kezdő tizenegyünkre, hogy sejtsük, ebből baj lesz. Howard - Hibbert, Distin, Jagielka, Baines - Coleman, Fellaini, Rodwell, Pienaar - Stracqualursi, Anichebe. Ez amúgy nem lenne egy túl gyenge összeállítás, de nem ebben a formációban hoztuk az elmúlt hetek remek eredményeit. A Spurs elleni győztes csapathoz képest hat helyen változtatott Moyes: kimaradt a győztes gólt szerző Jelavić, a derbi-specialista Cahill (Dixie Dean óta nem lőtt senki annyi gólt a Poolnak, mint ő), a mindig rengeteget melózó Osman és a váratlant akármikor meghúzni tudó Drenthe, de a mester megbontotta a kőkemény Heitinga–Distin középső védőpárost is a holland kispadra ültetésével, valamint Phil Neville is pihenőt kapott. Ahogy később láthattuk, végzetes döntésnek bizonyult ennyit változtatni a lendületben lévő csapaton.

Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 28. fordulójában csapatunk a horvát Nikica Jelavić első Everton-színekben szerzett góljával 1:0-ra legyőzte a Tottenhamet, így a kékek sikeresen visszavágtak a londoniaknak a januári vereségért.

Előre szólok, sajnos nem láttam a mérkőzést, de amit a bővebb összefoglalóból kivettem, az egész ígéretes. Barátaim, a csapatunk elkezdett futballozni! Legalábbis egy félidőnyi remek teljesítményre úgy tűnik, hogy már a legjobbak ellen is képesek a fiúk.

Nézzük, mit írt a Nemzeti Sport a meccsről!

Az Everton hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Tottenham Hotspurt. Az első félidőben a liverpooli együttes meglepte a bajnokságban harmadik helyen álló Spurst.  Az első lehetőség a hazaiak előtt adódott: Marouane Fellaini éles szögből leadott lövését azonban még védte Brad Friedel, de a második Everton-helyzeténél már nem volt ellenszere a Spurs amerikai kapusának. A 22. percben Leon Osman fűzte be szépen a vendégek védelmét, majd visszagurított labdáját Nikica Jelavic a hosszúba rúgta.

A második játékrészre átvette az irányítást a vendégegyüttes, amely többször a kapuja elé szorította az Evertont. A hajrában a Spurs szerzett egy érvénytelen találatot is, a hosszabbításban pedig Louis Saha a kapufát találta el. Egyenlíteni azonban nem tudtak a londoniak.

A sorozatban az Arsenaltól, a Manchester Unitedtól és most az Evertontól vereséget szenvedő Tottenham előnye egy pontra csökkenhet az „ágyúsokkal" szemben, ha Arsene Wenger együttese hétfőn legyőzi a Newcastle-t.

A Spurs tehát igencsak rossz formában van, mi viszont annál jobban! Utoljára pont azon a bizonyos Spurs elleni januári meccsen kaptunk ki, azóta veretlen a csapat. Igaz, hogy csak döntetlenre voltunk képesek a Blackburn, a Wigan és a QPR ellen, viszont a Manchester City, a Chelsea és mostani Tottenham elleni győzelmünk mindenféleképpen bizakodásra ad okot a keddi, Liverpool elleni városi derbi előtt.

Mostani írásunkban visszatekintünk 2012 első két hónapjának fontosabb eseményeire. Olvashattok az utóbbi évek legjobb átigazolási időszakáról, a gólpasszkirályról, a Goodison Park-béli bilincselésről, óriásölésekről, a szezon potyagóljáról, már sokszor leírt játékosok szárnyalásáról, a tartalékcsapat 41 éves régi-új fiújáról és egyéb érdekes sztorikról is.

Menjünk vissza az időben január elsejére! Ekkor kezdődött a téli átigazolási időszak, melytől csak jobbat remélhettünk, mint az előző augusztus végi őrülettől. Később kiderült, hogy az utóbbi évek, megkockáztatom, az elmúlt évtized legjobb átigazolási időszaka volt ez. Az Everton tulajdonképpen már tavaly, az ősz közepe felé elkezdett erősíteni két klub nélkül maradt játékos, Marcus Hahnemann és James McFadden leigazolásával. Az új év előtt néhány nappal Landon Donovan újabb kölcsönjátéka vált biztossá, majd januárban hajlandó volt a klub pénzt áldozni (!!!) a MU-nál nem sok mindent felmutató Darron Gibsonra. A távozók listájára eközben (a kölcsönbe adott fiatal játékosokat nem számítva) az első csapat keretébe be nem férő Shkodran Mustafi és a kevés játéklehetőséggel elégedetlen Dinijar Biljaletgyinov kerültek. Előbbi a Sampdoriába, utóbbi a Szpartak Moszkvába igazolt. Közvetlenül a határidő lejárta előtt ugyan elvesztettük a Spurshöz távozó Louis Sahát is, viszont cserébe Steven Pienaar kölcsönben visszatért a White Hart Lane-ről, valamint 6 millió font ellenében megszereztük a Rangers horvát gólgépét, Nikica Jelavićot. És ezzel még nem volt vége, hiszen februárban a Manchester City ifjoncát, a bissau-guineai születésű, de már portugál U21-es válogatott Francisco Santos da Silva Júniort igazoltuk le ingyen. Ismerve az Everton gazdasági helyzetét, nem kis dolog, hogy az érkezők listája végre hosszabb lett, mint a távozóké. Szerintem még fekete-fehér tévében nézték a meccseket, mikor legutoljára előfordult ilyen…