Ha az ember ránéz az Everton kezdő tizenegyére, ami alapesetben mondjuk egy Howard - Baines, Distin, Jagielka, P. Neville - Arteta, Fellaini, Rodwell, Coleman - Cahill - Saha felállást takar, akkor elégedetten nyugtázhatja, hogy ez bizony egy jó erőkből álló csapat, rutinos válogatottak és ígéretes fiatal játékosok ideális egyvelege. Nézzünk azonban kicsit jobban a dolgok mögé!
Kezdjük a kiegészítő játékosokkal: a cserepadunk hosszú, de mégis rövid. Jelenleg 30 játékos tartozik az első csapat keretéhez, ám ezek között sok a PL-meccsen szerepet idáig alig-alig, vagy még egyáltalán nem kapott akadémista. Van egy komplett nigériai légiónk, amelytől a leghasznosabb volna minél előbb megszabadulni, mert Yobo már nem akar, Yakubu és Anichebe pedig már nem tudnak a megfelelő színvonalon játszani.
Yak és Anichebe kapcsán el is jutottunk a már ezen blog hasábjain is annyiszor emlegetett égető csatárproblémához. A csatárteljesítmény a csapat Achilles-sarka volt tavaly is, és idén is az lehet. Hosszasan nem elemezném a helyzetet, úgyhogy csak röviden. A két nigériai támadóról már szóltam. A fiatalok (Baxter, João Silva, McAleny és Velliosz) valószínűleg a következő idényben is inkább a tartalékcsapatot fogják erősíteni, bár igaz, hogy Moyes bátran és jó érzékkel szokta az ifjakat a mélyvízbe dobni. Akikben bízhatunk, az Louis Saha és főleg Jermaine Beckford, de talán a néhány előkészületi mérkőzésen egész jól mozgó Magaye Gueye is elkaphatja a fonalat, ha lehetőséget fog kapni.
Az elmúlt szezonban a gólerős középpályánk kisegítette a csatárokat, de Tim Cahillnek sem lesznek mindig tízgólos szezonjai, ráadásul tudjuk, milyen sérülékeny. Tetézi a bajt az, hogy az idei felkészülési mérkőzések alapján egyelőre a védelmünk sem áll olyan stabil lábakon. Egy sérüléshullám komoly fejtörést okozhat David Moyesnak, sok minőségi cserénk ugyanis nincs.
Erősíteni meg nem tudunk, mert vagy nincs rá pénz, vagy nem ad a vezetőség. Mindenesetre amit most már hosszú ideje művelünk a játékospiacon, az igazi bohóckodás. Egy jól csengő név érkezésének általában egy másik távozása az ára. Ez pedig csak stagnálásra, egyhelyben lépkedésre jó. Semmit nem fejlődik a csapat, miközben más csapatok rövid időn belül felnőnek hozzánk, sőt, jócskán magasabbra is jutnak. A probléma tehát az, hogy míg a közelmúltig ezzel a bizonyos szinten tartással is jók voltunk egy-egy nemzetközi kupaindulásra a MU, Chelsea, Arsenal, Liverpool négyes mögött, addig mostanra már a Tottenham és a Manchester City hátát is csak tisztes távolból leshetjük.
A kérdés az, hogy ezt az egyhelyben evezést mikor unja meg a kapitány, azaz David Moyes. Mindenki beismerheti, hogy a világ egyik legjobb fiatal menedzsere trenírozza csapatunkat. Vitathatatlan szakmai tudása mellett óriási erénye, hogy évről-évre szinte semmi pénzből, akár alsóbb osztályokból kukázva is, de ütőképes csapatot tud összerakni az Evertonból. De meddig lehet ezt csinálni? Jelen helyzetben az igazi ménkű akkor csapna be, ha egyszercsak bejelentené: elég volt!
Szóval mit várhatunk el ettől az Evertontól? A leírtak fényében jövőre egy hatodik helyet is úgy ünnepelnénk, mint egy bajnoki aranyat, de reálisnak egy tizedik környéki, biztonságos középmezőnybéli helyezés tűnik. Ha ezt übereljük, annak örülni fogunk. Ha alulmúlni, akkor meg nagyon izgalmas szezon vár ránk, csak nem olyan izgalmakkal, amelyekre számítottunk...
Ami pedig a jövőt illeti: egy komoly pénzügyi injekció nélkül sajnos nem látni a továbbfejlődés lehetőségét. Kis pénz, kis foci, ahogy a jól ismert mondás tartja. Mindig hangsúlyozzák, hogy Anglia egyik legpatinásabb klubja az Everton, hogy a miénk a negyedik legsikeresebb csapat, meg ez, meg az. Ez mind szép és jó, de nem fog hozzánk igazolni egyetlen neves játékos sem csak a kilenc bajnoki címünk, vagy úgy egyáltalán a dicső múltunk miatt. Sajnos ma nem számítunk nagycsapatnak. A múltunkból pedig már nem tudunk megélni, és egyébként is új sikerekre éhes az evertonista publikum, szóval érdemes lenne inkább előre tekintenie a klub elöljáróinak. Hiszen mint tudjuk, aki mindig a múltba tekint, az seggel megy a jövőbe.
Illene végre pár szót írnom a QPR elleni szezonnyitó mérkőzésünkről, de ehelyett inkább közlöm két watfordi honfitársunk, Zoltán és Gábor történetét, akik szombaton ott voltak a Goodison Parkban, így hiteles képet kaphatunk tőlük a meccsnapon, illetve előtte történtekről.
Megtartották a szponzorációs okok miatt Carling Cupra keresztelt angol Ligakupa második körének sorsolását, melynek során kiderült, hogy ellenfelünk a Sheffield United lesz.
Csúszik az Everton szezonkezdete: az angol labdarúgó-szövetség tájékoztatása szerint elmarad a szombaton 16 órára tervezett Tottenham–Everton Premier League-mérkőzés.