A múlt hónap végén leigazoltuk Tim Howard mögé honfitársát, egyben válogatottbéli csapattársát, az amerikai Marcus Hahnemannt, tegnap pedig bejelentették, hogy az Everton kapusedzője, Chris Woods az USA válogatottjának szakmai stábjában is betöltheti pozícióját.

A 39 éves Marcus Hahnemann legszebb éveit a Reading együttesénél töltötte 2002 és 2009 között, de első válogatott behívóját már jóval korábban, 1994-ben megkapta. Ekkor az egyetemről frissen kikerülve az A-ligában (a jelenlegi amerikai másodosztály) szereplő Seattle Sounders újonca volt. Ebből is látszik, hogy már egészen fiatalon kitűnt tehetségével és rögtön a liga legjobb kapusai közé emelkedett. A következő évben bajnok a Soundersszel, majd 1996-ban címet védtek. 1997-ben csatlakozott az észak-amerikai profiligában, az MLS-ben szereplő Colorado Rapids együtteséhez. Két szezont töltött itt. Az elsőben csapatával bejutott a bajnoki döntőbe, ahol azonban 2:1-re kikaptak a D.C. Unitedtől. Második szezonjában klubrekordot állított fel csapata legtöbb időt egy szezonban a pályán töltött játékosaként (2520 perc 28 meccsen), valamint megválasztották az év védőjátékosának is. Ezután Angliába igazolt, az akkor másodosztályú Fulhamhez. A londoniaknál azonban Maik Taylor és Edwin van der Sar mellett nem kapott sok lehetőséget, ezért kölcsönadták, előbb Rochdale-be, azután Readingbe. Readingben aztán olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy végleges szerződést kapott a Royalsnál. 2003 júniusában majdnem 9 év (!) után lett újra válogatott, ezzel egyszersmind a világ egyik leghosszabb válogatott kihagyását felmutató játékosa is. Ez idáig 9 válogatottságot jegyez, Kasey Keller és Tim Howard tartalékjaként részt vett a 2006-os és a 2010-es világbajnokságon is. 2009 nyarán a Wolverhampton Wanderershez került. Kezdetben Wayne Henessey cserekapusaként számoltak vele, ám miután a walesi egymást követő két mérkőzésen is négy gólt szedett be, Hahnemann újra első számú hálóőr lett egészen a következő év novemberéig, amikor Henessey állt újra a kapuba, Marcus pedig nem kapott több lehetőséget.
Szeptember 23-án a szezon végéig szóló szerződést írt alá az Evertonnal, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy jelenleg három válogatott kapus is a kékek keretét erősíti.

Kapusedzőnk, Chris Woods (51) csatlakozik az Egyesült Államok labdarúgó-válogatottjának szakmai stábjához. Woods először hétfőn járt az amerikai válogatott edzőtáborában, ahol Tim Howardot készítette fel az Ecuador elleni barátságos mérkőzésre. Az USA szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann szerint David Moyes is engedélyt adott az egykori angol válogatott kapusnak új munkája elvállalásához, aki mindazonáltal megtartja liverpooli állását is.

Woods már 13 éve szolgálja az Evertont kapusedzőként. 1998-ban lett kinevezve, a Glasgow Rangers legendás, de az Evertonnal jóval szerényebb eredményeket produkáló menedzsere, Walter Smith hozta magával Skóciából. Woods jómaga is korábbi Ibrox-sztár volt, a Rangersen kívül védett a Nottingham Forest, a Q.P.R., a Norwich City, a Sheffield Wednesday, a Southampton, a Burnley és az amerikai Colorado Rapids csapatában is. Az angol válogatottba is rendszeres behívót kapott, 1985-től 1993-ig 43 válogatottságig vitte.

A spanyol középpályása kijelentette, hogy nem azért szerződött az Arsenalba, hogy Fabregast pótolja, hanem a saját útját szeretné járni.

Mikel Arteta elárulta, orvosi vizsgálat nélkül igazolta le az Arsenal az Evertontól az átigazolási szezon utolsó napján.

„Nagyon stresszes volt az a nap. Este 6 órakor azt mondták, mindennek vége, fél 9-kor pedig mindent elölről kezdtünk. De arra már nem volt idő, hogy orvosi vizsgálaton essek át. Bementem az Everton székházába, és azt mondtam az Arsenalnak, hogy bízzanak meg bennem. Ha bármi egészségügyi problémát találtak volna, az az én felelősségem lett volna” - mondta a spanyol középpályás.

Az Ágyúsok 10 millió fontot fizettek érte, és kimondva-kimondatlanul a Barcelonába távozó Cesc Fabregas pótlása a dolga.

„Nyilvánvaló, hogy a klub egy-két hónapja nehéz helyzetben van, ezért sokan csalódottak. De mi kijövünk ebből, a szurkolóinknak okot kell adni, hogy visszanyerjék az érdeklődésüket. Nem azért vagyok itt, hogy Cesc-t pótoljam, ha ezt megpróbálnám, rosszul tenném. Én néhány hete vagyok itt, ő pedig hét évet töltött itt. A személyiségem is teljesen különbözik az övétől, meg kell találnom a saját utamat, a saját stílusomat. Cesc volt az Arsenal legjobb játékosa, és a Premier League három legjobbjában is benne volt. Az én célom, hogy a maximumot nyújtsam mint játékos, ezzel segítsem a csapatot amennyire csak tudom" - nyilatkozta a 29 éves futballista.

Forrás: hatharom.hu

Van egy listám. Idióta, részrehajló, mocskos csalók listája. Clive Thomas, Graham Poll, Mark Clattenburg, Mike Riley, Ulriah Rennie. Csapjátok még hozzájuk Martin Atkinson nevét is! A Premier League szégyenfoltjai.

Nem szép dolog a "hülye bíróval" magyarázni a 216. Merseyside-derbin elszenvedett vereséget, de ezúttal teljesen jogosan akadhatunk ki a játékvezetésen. A 23. percig úgy tűnt, hogy igazi hajtós, kiegyenlített derbit fog látni a Goodison Park közönsége. Akkor azonban Jack Rodwell szabályosan, vagy a szándék miatt maximum sárga lapot érően becsúszva szerelte Luis Suárezt. Atkinson sporttárs viszont valószínűleg az öltözőben felejtette a szemüvegét, vagy pedig egész egyszerűen csak másik meccset nézett, mindenesetre kiállította Rodwellt.

VICC! Ezt még a vörösök hívei sem nagyon hitték el. Ami ezután történt, arról csak egészen tömören érdemes szólni. Először is az első játékrész vége felé volt egy ellenünk befújt büntető, amin már csak kínunkban röhögtünk, de egyértelmű volt, hogy Jagielka belépője inkább volt szabálytalan, mint Rodwellé. Mindenesetre Howard remek megérzéssel balra vetődve kifogta Kuyt tizenegyesét – ekkor kiabáltam át a lakásunk másik szobájában a Poolnak szorító tesómnak, hogy a sors igazságot szolgáltatott. :)
A második félidőt azonban már nem lehetett kibekkelni, várható volt, hogy mezőnyfölényét előbb-utóbb gólra fogja váltani a vörös brigád. Így is lett: előbb Carroll (71.), utóbb Suárez (82.) talált be.

Mit mondhatnék még? Talán David Moyes szavaival érdemes befejezni:
"A csapat mindent megtett, végül nem a bíró vert meg minket, hanem azért kaptunk ki, mert elkövettünk egy pár védelmi hibát."
Hát persze, de azért Atkinson keze is bőven benne volt...

A szezon első három mérkőzése után joggal hihettük azt, hogy idén nagy gondban lesz a csapat, de az azóta lejátszott 4×90 perc (+hosszabbítások) során sokat javult a helyzet, de legalábbis úgy tűnik, hogy jobb mint gondoltuk. A formajavulásban egy újonnan érkezett holland srácnak és egy ifjú görög titánnak is nagy szerepe volt.

Nem árulok zsákbamacskát, Royston Drenthéről és Aposztolosz Vellioszról van szó. Úgy tűnik, hogy ez a két fiatalember nagyon gyorsan bejátszotta magát a csapatba. Na, de ne fussunk ennyire előre!

A Blue Union nevű szurkolói egyesület engedélyt kapott a Merseyside-i rendőrségtől arra, hogy nem sokkal a szombati Aston Villa elleni bajnoki mérkőzés előtt tüntetést tarthasson a Goodison Roadon található igazgatóság bejáratánál.

"A Blue Union célja világos. Nem Bill Kenwrightot akarjuk eltüntetni a klub éléről, nem holmi eszetlen próbálkozás az igazgatóság kirúgására. A célunk az, hogy rábírjuk a vezetőséget arra, hogy csökkentsék a költségeket, alakítsanak ki bevételi forrásokat, és javítsák a kapcsolatot a rajongótáborral, valamint azt, hogy jelöljenek ki egy teljesen autonóm, profi egyénekből álló csoportot, amely ki tud dolgozni és eredményesen végrehejtani egy olyan tervet, aminek eredményeképpen rátalálunk és eladjuk a klubot egy olyan vevőnek, aki képes és valóban tenni akar a klub fejlődése érdekében, mind pénzügyi, mind szakmai téren."

Kíváncsian várjuk, hogy a "Kék Unió" tüntetése mekkora támogatást fog kapni az Everton-szurkolók többségétől. Vajon a tüntetés meg fogja gyorsítani az egyesület által követelt folyamatokat?

Forrás: Vital Everton

Tényleg nem akarok vészharangokat kongatni, de mindenki érzi, hogy nagyon-nagyon nehéz helyzetben van az Everton. Az alábbiakban Philip Rodgers Toffeeweben publikált jegyzetét olvashatjátok.

Először is, imádom az Evertont, de múlt éjjel volt egy olyan érzésem, amilyet már éreztem korábban, de most valószínűleg sokkal erősebben, mint régen. Általánosságban véve elviselhetetlen fájdalmat érzek és talán dühösebb vagyok, mint egy bosszúvágyó isten. Ha létezne egy gomb, ami kikapcsolja az Evertont, megnyomnád?

Néhány példa, ami belőlem hasonló tüneteket váltott ki:

●  3:0-ás hazai vereség a Portsmouth-tól egy a mostanihoz hasonló nyár után
●  Egy Hull elleni idegenbeli vereség néhány éve
●  4:0-ás zakó idegenben az Arsenaltól '98-ban

Úgy hiszem, az élet tele van problémákkal és őszintén szólva jelen pillanatban Everton-drukkernek lenni olyan, mint heroinfüggőnek lenni a csúcshatások nélkül. 28 éves vagyok és nem emlékszem olyan időkre, amikor ilyen kevés optimizmusra való okunk lehetett volna a jövőre nézve. Voltak rosszabb csapataink, persze... de nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyen rossz kilátásaink lettek volna.

Egyébként nektek is voltak hasonló élményeitek?

Philip Rodgers, Rotherham