A következőkben Lee Heath jegyzetét olvashatjátok, aki a Toffeeweben arról írt, hogy mégis miért az Evertont tartja a világ legjobb csapatának.
Épp itt ültem a munkahelyemen egy unalmas reggel és miután évekig olvastam a fantasztikus cikkeket, Ken meccsriportjait, a fórumot, a legfrissebb átigazolási pletykákat és mindent, ami általánosságban folyik az evertonos közösségben, úgy döntöttem, hogy végre megírom a magamét is nektek, srácok.
Meglehetősen sok víz lefolyt a Dunán és a Mersey-n is amióta nem jelentkeztem új bejegyzéssel, de ez az április sajnos ilyen szakdogaírós, vizsgamunkakészítős, örülök-ha-van-egy-lélegzetvételnyi-szabadidőmös hónap a számomra... Ennyi legyen is elég a kifogások kereséséből, lássuk mi várhat ránk ma délután!
A Blackburn Rovers. Az a Blackburn Rovers, amely minden sorozatot beleértve kilenc mérkőzés óta nyeretlen, és ennek köszönhetően előnye három pontnyira apadt a már kiesőzónában tanyázó csapatok előtt. Ezzel szemben az Everton utolsó hat mérkőzéséből négyet megnyert és úgy tűnik, hogy valamennyire sikerült megmentenie ezt az egyébként igen pocsékul indult, feledhető szezont. Külön motiváció lehet szeretett kékjeink számára, hogy négy pontra megközelítettük a városi rivális vörös hordát, akik amúgy ugyanolyan félresikerült szezont tudhatnak a hátuk mögött, mint mi és jelenlegi hatodik helyezésük sem jelent idén nemzetközi kupaindulást. Európa tehát messze van, de a Liverpoolt valami isteni csoda folytán még talán befoghatjuk. Ezenkívül azért is fontos volna megverni a Roverst, mert az utolsó fordulókban találkozunk még a kiesés ellen élet-halál harcot vívó Wigannel és West Brommal, valamint a bajnoki címért versengő Manchester Uniteddel, Man. City-vel és Chelseavel, tehát ezt lehet mondani amolyan utolsó kötelező győzelemnek. Persze nem lenne baj, ha nem okoznának gondot a kiesőjelöltek és megtréfálnánk a bajnokesélyeseket is, de idén ez annyira valahogy nem volt jellemző a csapatra...
Egészen biztos, hogy nem a legjobb összeállításában fog pályára lépni az Everton. Mikel Arteta térdszalag-szakadása nem gyógyult még meg és valószínűleg a United elleni meccsre sem fog, ugyanakkor Jack Rodwell és Seamus Coleman felépülőben vannak. Ha David Moyes úgy találja, hogy megfelelő erőnlétben vannak, akkor ma már pályára is léphetnek. Ha nem, akkor minden bizonnyal Phil Neville vagy John Heitinga fogja ellátni a védekező középpályás feladatait, Coleman helyén (vagy a csatársorban) pedig hazai pályán is bemutatkozhat az előző fordulóban debütáló fiatal francia, Magaye Gueye. Tim Cahill és Louis Saha továbbra is a sérültlistán, az pedig csodaszámba menne, ha Marouane Fellainit még a szezon vége előtt látnánk játszani.
Lehetséges kezdők:
Everton: Howard - Baines, Distin, Jagielka, Hibbert - Biljaletgyinov, Heitinga, Neville, Osman - Beckford, Gueye.
Blackburn: Robinson - Givet, Samba, Olsson, Salgado - Pedersen, P. Jones, J. Jones, Emerton - Hoilett, Santa Cruz.
123 évvel ezelőtt ezen a napon egy bizonyos William MacGregor nevű skót úriember vezetésével Londonban megalakult a Football League. A világ első bajnokságrendszerű sorozatának, a mai Premier League ősének alapító tagjai a következő klubok voltak: Accrington, Aston Villa, Blackburn Rovers, Bolton Wanderers, Burnley, Derby County, Everton, Notts County, Preston North End, Stoke, West Bromwich Albion és a Wolverhampton Wanderers.
Az első, 1888/89-es bajnokság a következő végeredménnyel zárult:
Kereszttabella:
Kilenc évvel ezelőtt, 2002. március 14-én vette át az Everton menedzseri székét skót honfitársától, Walter Smith-től egy bizonyos David William Moyes. Ezzel kezdetét vette a klub és az angol élvonalbeli labdarúgás történetének egyik leghosszabb menedzseri regnálása.
Moyes bemutatkozó sajtótájékoztatóján mindjárt beírta magát a klub történelemkönyvébe, amikor elhintette szállóigévé vált szavait: "I am joining the people's football club. The majority of people you meet on the street are Everton fans."
Nem igazán kedveljük a Szarkákat amióta tavaly nyáron ingyen ellopták tőlünk Dan Goslingot, vagyis az talán helyesebb, hogy nem igazán kedveljük Dan Goslingot amióta pofátlan módon otthagyta az Evertont.
Sajnos Gosling sérülés miatt nem léphetett pályára a szombati meccsen, így nem lehetett tevékeny részese annak, ahogy igazságot szolgáltatunk és revansot veszünk új csapatán ezért a tettéért, no meg a szeptemberi vereségért.
Sok ezer Everton-drukker szájából hangozhatott el (természetesen cenzúrázatlanul) a fenti tömör, ám mindent kifejező mondat a tegnapi FA-kupa nyolcaddöntő 26. percében, amikor a másodosztályú Reading vezetést szerzett a Goodison Parkban. Később kiderült, ez volt a mindent eldöntő gól, így a szeptemberi Ligakupa-blama után FA-kupa szereplésünk is csúf véget ért. Azután, hogy 5:1-re elgázoltuk a Scunthorpe-ot, és főleg azután, hogy két mérkőzésen, drámai hajrá után búcsúztattuk a Chelsea-t, mindezek után egy a második ligában is maximum középszerűnek számító Reading FC ellen kiestünk. Oh, f@¢#!