Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
– Na, kolléga! Mondjon valami hihető mentséget a késésre! – mondja a főnök.
– Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet. El is készült 10 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
– Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!

Ezt a hülye viccet csak azért osztottam meg veletek, mert eszembe jutott a hülye kifogásokról, amelyeket nem szeretnék keresni azzal kapcsolatban, hogy miért hallgatott a blog az elmúlt szezonban, mint a sír. Felteszem, egyébként is sokkal jobban érdekel titeket, hogy lesz-e folytatás.

Zseniális húzással zrikálja városi riválisát az Everton... már 2009 óta!

Ahogy mondani szokták, egy kicsit a radar alatt maradt a sztori: a liverpooli kékek évek óta szép csendben, de ragyogó ötletességgel trollkodnak a vörösökkel a belvárosban.

Mint ismert, a Stanley Park által elválasztott két klub ádáz, de barátságos rivalizálást folytatnak egymással, gyakran megvillantván a híres scouse akcentust szellemességet. Ennek egyik ékes példáját a „stolverkosok” mutatták be új szurkolói boltjuk megnyitásakor.

Egykori játékosunk, Brian McBride szombaton bekerült az Amerikai Labdarúgás Hírességeinek Csarnokába.

Az annak idején David Moyes által még a Preston North Endnél felfedezett, a Columbus Crew-tól kölcsönbe érkezett, kiváló fejjátékáról ismert „Air” McBride mindössze három hónapon át erősítette az Evertont, de akkor nagyon eredményes volt: 8 mérkőzésen 4 gólt rúgott a 2003-as esztendő első negyedében. Később a Fulham színeiben futott be szép angliai karriert; a londoniak csapatkapitánnyá is megtették. Pályafutását szülővárosában, a Chicago Fire együttesénél zárta le. Az Egyesült Államok válogatottjával három világbajnokságon (1998, 2002, 2006) szerepelt; összesen 95-ször lépett pályára nemzeti színekben, 30 góljával pedig minden idők negyedik legeredményesebb amerikai játékosának számít.

Hosszú hallgatás után újra blogposzttal jelentkezik a Gwladys Street End! Már önmagában ez okot adhat az örömre, de az még inkább, hogy ma délután elrajtol a Premier League 2014/2015-ös szezonja. Az Everton 16 órakor kezd a Leicester City otthonában és azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, ennyire még sosem vártunk idénynyitót. Szezon- és meccselőzetesünk következik.

Az Everton két tökéletesen ellenkező képet mutató mérkőzést játszott a Premier League legutóbbi két fordulójában: múlt héten parádés futballt bemutatva verte 3:0-ra az Arsenalt, ma viszont egy igencsak izzadságszagú mérkőzésen csak Wes Brown öngóljának köszönhetően tudta legyőzni a Sunderlandet. Bármilyen rosszul is játszottunk a Fény Stadionjában, számunkra most az eredmény volt a legfontosabb; a fekete macskák elleni 1:0-ás diadal egyrészt zsinórban a hetedik (!) győzelmünk volt, másrészt – és ez a lényeg – ezzel a három ponttal átvettük a negyedik helyet az Arsenaltól. Immár saját kezünkben a sorsunk.

„Ez egy izgalmas szezon. A következő nyolc mérkőzésen lehetőségünk lesz arra, hogy változtassunk az Everton megítélésén” – mondta Roberto Martínez múlt vasárnap, a Fulham ellen 3:1-re megnyert mérkőzés után.

Valóban. Kevesen hittek benne, de az Evertonnak még a bajnokság hajrájára is megmaradt az esélye arra, hogy odaérjen a Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik helyre. Martínez mindjárt Liverpoolba érkezésekor rávilágított arra, hogy ez a cél igenis elérhető, csapata pedig nem egyszer bizonyította az idény során, hogy bizony ordas hiba félvállról venni őket. A közvéleményben mégis egyfajta kiscsapat-kép él az Evertonnal kapcsolatban és még mindig esélytelenekként tekintenek rájuk.

Na, de miért? Megváltoztatható-e ez a (hibás) kép? A következőkben ezekre a kérdésekre ad választ Elliott Bretland, a Daily Mail újságírója.