Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
– Na, kolléga! Mondjon valami hihető mentséget a késésre! – mondja a főnök.
– Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet. El is készült 10 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
– Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!

Ezt a hülye viccet csak azért osztottam meg veletek, mert eszembe jutott a hülye kifogásokról, amelyeket nem szeretnék keresni azzal kapcsolatban, hogy miért hallgatott a blog az elmúlt szezonban, mint a sír. Felteszem, egyébként is sokkal jobban érdekel titeket, hogy lesz-e folytatás.

Nos, a jó hír az, hogy lesz. A rossz hír viszont az, hogy nem klasszikus blogként. Amit egyedüli szerkesztőként jelenleg vállalni tudok, az a mikroblog-formátum, ha úgy tetszik, a távirati stílus. Hogy ez milyen platformon fog megvalósulni, az a következő néhány napban kiderül. Egy biztos: nem a teljes mértékben leamortizálódott Népsporton. Hogy miért?

Azért, mert kritikán aluli, ami itt a háttérben folyik, jobban mondva nem folyik. Két évvel ezelőtt, amikor beütött a krach, kaptunk egy ígéretet, hogy lecserélik ezt a lélegeztetőgépen tartott, elavult blogmotort. A mai napig várunk rá. De ez már csak a hab a tortán. Nézzetek rá a népsportos nyitóoldalra! Jó ideje nem frissítik a kiemelt posztokat, a twitteres dobozzal szintén nem foglalkoznak, a B-közepes és a magyar focis dobozokban szereplő blogok 90 százaléka elköltözött... Sajnálhatja a Ringier mindazt, amit szétvert, mert igencsak jó közösség volt ez, ráadásul sokkal, de sokkal több potenciál volt benne, mint amivé lett. Köszönöm az eddigi lehetőséget, ideje távozni a süllyedő hajóról. Azt nem vetheti senki a szememre, hogy én ugrottam először...

Figyeljétek a Facebookot, hamarosan jelentkezek az új címmel!