Mostani írásunkban visszatekintünk 2012 első két hónapjának fontosabb eseményeire. Olvashattok az utóbbi évek legjobb átigazolási időszakáról, a gólpasszkirályról, a Goodison Park-béli bilincselésről, óriásölésekről, a szezon potyagóljáról, már sokszor leírt játékosok szárnyalásáról, a tartalékcsapat 41 éves régi-új fiújáról és egyéb érdekes sztorikról is.

Menjünk vissza az időben január elsejére! Ekkor kezdődött a téli átigazolási időszak, melytől csak jobbat remélhettünk, mint az előző augusztus végi őrülettől. Később kiderült, hogy az utóbbi évek, megkockáztatom, az elmúlt évtized legjobb átigazolási időszaka volt ez. Az Everton tulajdonképpen már tavaly, az ősz közepe felé elkezdett erősíteni két klub nélkül maradt játékos, Marcus Hahnemann és James McFadden leigazolásával. Az új év előtt néhány nappal Landon Donovan újabb kölcsönjátéka vált biztossá, majd januárban hajlandó volt a klub pénzt áldozni (!!!) a MU-nál nem sok mindent felmutató Darron Gibsonra. A távozók listájára eközben (a kölcsönbe adott fiatal játékosokat nem számítva) az első csapat keretébe be nem férő Shkodran Mustafi és a kevés játéklehetőséggel elégedetlen Dinijar Biljaletgyinov kerültek. Előbbi a Sampdoriába, utóbbi a Szpartak Moszkvába igazolt. Közvetlenül a határidő lejárta előtt ugyan elvesztettük a Spurshöz távozó Louis Sahát is, viszont cserébe Steven Pienaar kölcsönben visszatért a White Hart Lane-ről, valamint 6 millió font ellenében megszereztük a Rangers horvát gólgépét, Nikica Jelavićot. És ezzel még nem volt vége, hiszen februárban a Manchester City ifjoncát, a bissau-guineai születésű, de már portugál U21-es válogatott Francisco Santos da Silva Júniort igazoltuk le ingyen. Ismerve az Everton gazdasági helyzetét, nem kis dolog, hogy az érkezők listája végre hosszabb lett, mint a távozóké. Szerintem még fekete-fehér tévében nézték a meccseket, mikor legutoljára előfordult ilyen…

Végig fölényben játszott és megérdemelten nyert 2–0-ra a Tottenham Hotspur az Everton ellen. Assou-Ekotto bombagólt lőtt.

A londoniak Aaron Lennon révén szerezték meg a vezetést az első félidő 35. percében. A fordulás után húsz perccel Benoît Assou-Ekotto is villant, beállítva a végeredményt.   A Tottenham ezzel beérte a Manchester Unitedet, de kevesebb rúgott gólja miatt továbbra is harmadik. Az Everton a tabella 11. helyén áll.

Tottenham–Everton 2–0 (1–0)

Gólszerzők: Lennon (35.), Assou-Ekotto (63.)

Lennon gólja és Assou-Ekotto bombája:
http://www.3news.co.nz/VIDEO-All-goals-and-highlights-Tottenham-Hotspur-Vs-Everton-2-0-English-Premier-League-2012/tabid/317/articleID/238965/Default.aspx

Forrás: FourFourTwo

Nem az Everton, hanem a Tamworth. Tim Howard szélfútta góljának hála, az angol és a magyar sportsajtóban is többet foglalkoztak az Evertonnal a múlt héten, mint a derbinapokon, így az a hálátlan feladat jutott nekem, hogy írjak arról, amit azon a gólon kívül érdemes még megemlíteni a Bolton elleni meccsről. Nos, nem igazán van ilyen – jobb, ha rettentő gyorsan elfelejtjük azt a meccset, és rátérünk inkább a Tamworth elleni FA-kupa mérkőzésre. Igaz, abban sem volt sok köszönet...

Ha esetleg van még olyan ember az országban, aki nem látta Howard Bogdán Ádámnak lőtt gólját, az itt megnézheti, itt pedig magyarázatot találhat arra, hogy miért nem ünnepelte gólját. Ezen a linken pedig a mérkőzés összefoglalóját tekinthetitek meg. Amit máshol nem láttam megírva, hogy a szerencsés találat után az Everton-szurkolók viccesen Tony Hibbertet is arra bíztatták, hogy tegyen Howardhoz hasonlóan... :D
A kapusgólon kívül sajnos nem örülhettünk sokmindennek, a találat után nem sokkal az ex-liverpooli David N'Gog egyenlített. A mindent eldöntő gól Cahill nevéhez fűződik, de sajnos nem Timéhez, hanem Gary Cahilléhez, tehát a Chelseabe távozó angol válogatott hátvéd szépen zárta boltoni karrierjét. Az egész meccsen kritikán aluli teljesítményt nyújtott az Everton, csalódást keltő vereség lett belőle. Ennyi legyen is elég a Bolton-meccsről.

A Tamworth elleni kupameccsről egy fél csapatnyi játékos hiányzott sérülés vagy betegség miatt, de még így is az Everton számított esélyesebbnek. Gondoltuk, hogy könnyed győzelemmel lépünk át az ötödosztályban szereplő ellenfelünkön, ám a félprofi kiscsapatnak igencsak sikerült megnehezítenie az Everton dolgát. Vagy az Evertonnak a saját dolgát, ki tudja. Az mindenesetre biztos, hogy ismét pocsék képet festett magáról a csapat. A vezetést ugyan korán, már az ötödik percben megszereztük (Donovan szöglete után Heitinga fejelt a kapuba), de aztán nem jött a hasonló folytatás, a Tamworth pedig felbátorodott. Kyle Patterson (aki Donovan és Beckham egykori csapattársa volt a Galaxynál) majdnem egyenlített, de nagy szólója után szerencsénkre rosszul célzott. Az Everton csak a 79. percben tudta eldönteni a meccset, amikor a Drenthe által kiharcolt büntetőt Baines értékesítette. Nagyon gyenge produkciót nyújtva, jól megizzadva, de továbbmentek a kékek. Dicséret csak az ellenfelet illeti, szimpatikus kiscsapat benyomását keltette a hősiesen küzdő Tamworth.

Az FA TV remek összefoglalója a meccs előtt, alatt és után történtekről:

Ami az Evertont illeti, a jelenleg teljesen demotiváltnak tűnő fiúkat Moyesnak fejben sürgősen rendbe kell tennie, és valahogy fel kell tüzelnie őket. Nem létezik, hogy ennek a csapatnak a célja a biztos bennmaradás legyen, annál azért többre képesek. És hát a történelem is kötelez, de ez már régi történet.

Alig több, mint egy hónap telt el Gary Speed tragikus halála óta és sajnos ismét szomorú hírt kell közölnünk: Gary Ablett múlt éjjel feladta a rákkal való küzdelmét és örök nyugovóra tért. A Liverpool és az Everton korábbi hátvédje mindössze 46 esztendős korában távozott az élők sorából.

Ablett a Liverpoolban 109 mérkőzésen egy gólt szerzett, míg az Everton színeiben 128 meccsen nyolc ízben volt eredményes. Megfordult a Birmingham City-nél is 1996 és 1999 között, ahol 104 alkalommal lépett pályára.

Tagja volt annak az 1995-ben FA-kupát nyert Evertonnak, amely a II. világháború utáni 50. Wembley Stadionban megrendezésre kerülő fináléban a Manchester Unitedet győzte le. Ezzel a sikerrel egyszersmind az egyetlen olyan játékossá lett, aki mindkét Merseyside-i csapattal megnyerte a kupát.

Edzőként az Everton U17-es csapatánál, a Liverpool tartalékcsapatánál és a Stockport Countynál dolgozott.

Gary Ablettnél 16 hónapja Non-Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak, amivel nem tudott megbirkózni a korábbi nagyszerű hátvéd szervezete.

Nyugodjék békében!

Mintha egy új igazolás lenne. Sérülése miatt hosszú ideje nem számíthattunk Victor Anichebe játékára, ám az új év első mérkőzése előtt újra játékra jelentkezett, aztán nemcsak ott volt a WBA elleni keretben, de játszott is, sőt, győztes gólt lőtt. Az Everton pedig újra a tabella első felében tanyázik. Szép évnyitás!

A West Brom ellen nem játszhatott Royston Drenthe és Marouane Fellaini, hiányukban pedig eléggé defenzív felfogású csapatot küldött pályára David Moyes: a Howard, Hibbert, Distin, Jagielka, Baines, Rodwell, Neville, Heitinga, Osman, Cahill, Saha összeállítású tizenegyet mindennek lehet nevezni, csak támadó felfogásúnak nem. Így aztán nem is volt csoda, hogy egy nem túl színvonalas mérkőzést láthattunk. Sokáig úgy tűnt, mintha mindkét csapat 0:0-ra játszana és valójában teljesen elégedettek lennének az egy-egy ponttal.

A második félidőben viszont bizonyára valamiféle újévi láz uralkodott el Moyeson, mert tőle szokatlanul gyors egymásutánban lekapkodta a pályáról Rodwellt, valamint az ezan a mérkőzésen tökéletesen használhatatlan Sahát és Neville-t, a helyükre pedig Gueye, Stracqualursi és Anichebe érkeztek. Mesteri húzás volt! Gueye és főleg Stracqualursi is jól futballoztak, de az igazi hős Big Vic lett, aki négy perccel a vége előtt belőtte a győztes gólt. Tegyük hozzá: az Everton megköszönheti Paul Scharnernek is ezt a találatot, hiszen Tony Hibbert beadása után a nyurga osztrák a lehető legrosszabb helyre fejelte a labdát. Ez persze semmit sem von le Anichebe érdemeiből, aki jókor volt jó helyen és köszönte szépen a lehetőséget.

Győzelmével az Everton visszakapaszkodott a tabella első felébe, jelenleg a 10. helyen áll a csapat.

„A szezon eleje óta türelmesen vártam a lehetőségre, jó előszezonom volt, de sajnos elutaztam a válogatotthoz Nigériába, ahol megsérültem” – nyilatkozta Anichebe. „Azt mondta (Moyes): »Gyerünk, keményen dolgoztál, hogy újra itt lehess, menj és segíts a csapaton!«, és én pontosan ezt tettem.”

David Moyes pedig ekképpen szólt a meccs hőséről: „Azt hiszem, egy kis szeretetre van szüksége, és arra, hogy a szurkolók mögötte álljanak. Igazán jó játékos – gyors és erős, hiányoltuk már.”

Az Everton következő mérkőzésére szerdán 21 órakor kerül sor, amikor a Bolton Wanderers látogat a Goodison Parkba.

Mindannyian nagyon örültünk, amikor két hete kiderült, hogy Landon Donovan januárban kölcsönbe visszatér és két hónap erejéig újra az Evertont fogja erősíteni. A Los Angeles Galaxy és az amerikai válogatott sztárját ma hivatalosan is bemutatták.

„Nagyon örülök, hogy visszatérhettem és újra itt játszhatok. Az első ittlétem óta játszottam egy világbajnokságon és újabb pár év tapasztalatával lettem gazdagabb, szóval ezúttal sokkal felkészültebbnek érzem magam” – mondta Donovan.

„Pontosan tudom, hogy mibe vágtam bele és hogy mit várnak el tőlem, remélem sikerül megfelelnem.”

„Nem aggódom emiatt, élvezni szeretném az itt töltött két hónapomat, és úgy gondolom, hogy játékommal segíteni tudok a csapaton.”

„Amikor 2010-ben ide kerültem, mindenki kedves volt velem és izgatott, hogy a csapatban tudhatnak. Otthon éreztem magam, olyanok voltunk mint egy család” – dicsérte Landon a klubon belül uralkodó hangulatot.

„Örömmel jössz ide. A szó, ami egyből az eszembe jutott, a család.”

„Körbemész ezen a helyen és azt veszed észre, hogy mindenki barátságos és örül, hogy a klub tagja lehet.”

„Ez az érzés megfertőz és nehéz nem beleszeretni.”

Én azt hiszem, nem szorulnak bővebb kommentálásra az amerikai közönségkedvenc által elmondottak.

A cikk és egyben így az év végére is már csak annyi dolgom maradt, hogy Donovannek, az Evertonnak, és persze nektek is, kedves olvasók, ezúton kívánjak sikerekben gazdag, boldog új évet!