Tényleg nem akarok vészharangokat kongatni, de mindenki érzi, hogy nagyon-nagyon nehéz helyzetben van az Everton. Az alábbiakban Philip Rodgers Toffeeweben publikált jegyzetét olvashatjátok.

Először is, imádom az Evertont, de múlt éjjel volt egy olyan érzésem, amilyet már éreztem korábban, de most valószínűleg sokkal erősebben, mint régen. Általánosságban véve elviselhetetlen fájdalmat érzek és talán dühösebb vagyok, mint egy bosszúvágyó isten. Ha létezne egy gomb, ami kikapcsolja az Evertont, megnyomnád?

Néhány példa, ami belőlem hasonló tüneteket váltott ki:

●  3:0-ás hazai vereség a Portsmouth-tól egy a mostanihoz hasonló nyár után
●  Egy Hull elleni idegenbeli vereség néhány éve
●  4:0-ás zakó idegenben az Arsenaltól '98-ban

Úgy hiszem, az élet tele van problémákkal és őszintén szólva jelen pillanatban Everton-drukkernek lenni olyan, mint heroinfüggőnek lenni a csúcshatások nélkül. 28 éves vagyok és nem emlékszem olyan időkre, amikor ilyen kevés optimizmusra való okunk lehetett volna a jövőre nézve. Voltak rosszabb csapataink, persze... de nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyen rossz kilátásaink lettek volna.

Egyébként nektek is voltak hasonló élményeitek?

Philip Rodgers, Rotherham

Őrület, ami az átigazolási időszak lejárta előtti utolsó órákban történt az Evertonnál, főleg azután az inaktivitás után, amit egész nyáron át műveltünk a játékospiacon. Jöttek és mentek is, nem mondhatni, hogy jól sikerült erősítenünk. Ráadásul elvesztettünk egy igazi nagy egyéniséget is.

Tegnap késő este felé még több fontos kérdésre nem kaptuk meg a választ. Sikerül-e az utolsó pillanatban elpasszolni Aiyegbeni Yakubut? Komoly-e az Arsenal érdeklődése Mikel Arteta iránt? Igaz-e a hír, hogy végre sikerült gólerős csatárt igazolnunk?

Az egyetlen biztosnak tűnő és hivatalosan be is jelentett tény az volt, hogy a fiatal Shane Duffy egy hónapig a Scunthorpe Unitedban fog játszani kölcsönben.

Továbbmentünk a Ligakupában, megszereztük első győzelmünket a bajnokságban, ennek ellenére Everton-szurkolóként nem lehetünk túl boldogak.

Az eredmények azt mutatják, hogy egész jó héten vagyunk túl. A kupában a Sheffield United ugyan nagyon gyenge ellenfél volt, de ami a lényeg, az a 3:1-es győzelem és a továbbjutás. Külön kiemelendő: még a sokat szídott Victor Anichebe is betalált! A bajnokságban az otthon mindenkire veszélyes Blackburn Rovers ellen sikerült begyűjtenünk a három pontot. Sőt, megúsztuk kapott gól nélkül! Ez nagyjából olyan gyakran szokott előfordulni, mint hogy Tony Hibbert gólt lő...

Illene végre pár szót írnom a QPR elleni szezonnyitó mérkőzésünkről, de ehelyett inkább közlöm két watfordi honfitársunk, Zoltán és Gábor történetét, akik szombaton ott voltak a Goodison Parkban, így hiteles képet kaphatunk tőlük a meccsnapon, illetve előtte történtekről.

Megtartották a szponzorációs okok miatt Carling Cupra keresztelt angol Ligakupa második körének sorsolását, melynek során kiderült, hogy ellenfelünk a Sheffield United lesz.

Minden második körös mérkőzést az augusztus 22-vel kezdődő héten fognak lejátszani, a pontosabb részletekről később döntenek.

A meccs Phil Jagielka számára lehet érdekes, hiszen ő korábban hét évig erősítette - olykor még kapusként is - a Sheffieldet, amely távozása után kiesett a Premier Leage-ből, aztán gyorsan kipottyant a Championshipből is, így aztán jelenleg a Division 1-ban szerepel.

A papírforma sima továbbjutást ígér, de ismerjük már elég jól ezt a kupasorozatot ahhoz, hogy tudjuk: itt senki ellen nem lehet biztosra menni.

Csúszik az Everton szezonkezdete: az angol labdarúgó-szövetség tájékoztatása szerint elmarad a szombaton 16 órára tervezett Tottenham–Everton Premier League-mérkőzés.