A múlt héten két szép győzelmet arattunk, előbb szerdán a bajnokságban a Tottenham, majd szombaton az FA-kupában a Scunthorpe ellen. Mindkét sikerben igen tevékenyen működött közre egy fiatal ír jobbhátvéd, aki idén szinte az ismeretlenség homályából robbant be a köztudatba. Mai posztunk főszereplője az Everton új csodagyereke, Séamus Coleman.
Séamus Coleman 1988. október 11-én látta meg a napvilágot az észak-írországi Donegal megyében. Egy Killybegs nevű kikötőfalucskában nőtt fel, focizni is szülőfalva csapatában, a St. Catherine's of Killybegsben kezdett el. Innen szúrta ki a Sligo Rovers a két csapat egyik barátságos mérkőzésén 2006-ban. Az ekkor mindössze 18 éves játékos olyannyira meggyőzte a Sligo szakmai stábját, hogy még az év októberében debütálhatott a profik között egy Waterford United elleni mérkőzésen. A hamar kulcsjátékossá előlépő tehetség 2008 májusában a Bray Wanderers ellen megszerezte első bajnoki találatát – utóbb kiderült: ez volt egyben az utolsó is a Rovers színeiben.
David Moyes egykori csapattársa, a rövid ideig Újpesten is dolgozott Willie McStay ajánlására ugyanis 2009 januárjában az Everton 60 000 fontért leigazolta a fiatal jobbhátvédet a szintén érdeklődő Ipswich Town, Birmingham City és a skót Celtic orra elől.
Séamus a tartalékcsapathoz került, a tavaszt a tartalékbajnokságban edződve töltötte, készen állva arra, hogy bármikor szerepet kaphat a nagycsapatban is. Ez a pillanat ekkor még nem jött el, sőt, egy nagyon súlyos lábsérülése miatt a nyáron még pályafutása is veszélybe került. Több hónapos kényszerpihenő és rehabilitáció után végül szerencsére visszatérhetett a pályára és 2009. október 17-én a Wolverhampton Wanderers ellen már ott ülhetett az Everton első számú csapatának kispadján. A bemutatkozásra néhány nappal később, a Benfica elleni EL-meccsen került sor. Sok sikerélménye sajnos nem lehetett erről az összecsapásról, mivel a portugálok 5:0-ra elpáholták az Evertont. Október 25-én a Premier League-ben is debütálhatott, amikor a Bolton elleni bajnokin Johnny Heitingát váltotta a 80. percben. Ezt a meccset is elveszítettük, de a sikertörténet elkezdődött.
Második bajnokiján, a Tottenham ellen Colemant rögtön a mérkőzés legjobbjának választották, miután a megsérült csapatkapitány, Joseph Yobo helyére beállva tökéletesen pótolta a nigériai bekket és még egy gólpasszt is adott. 2010 januárjában a Carlisle United ellen az FA-kupában is bemutatkozott, és ismét egy gólpasszal vetette észre magát. Márciusban kölcsönadták a másodosztályú Blackpoolnak, ahol egy sikeres félszezon után PL-be való feljutást ünnepelhetett a csapattal. Eközben aláírt az Evertonnal egy új, négy évre szóló szerződést. A Goodison Parkba visszatérve 2010. szeptember 21-én a Brentford elleni Ligakupa-mérkőzésen megszerezte első gólját az Everton színeiben. A szép lassan kezdőjátékossá fejlődő Coleman novemberben megszerezte első PL-gólját is, december vége óta pedig kirobbanó formában játszik. Védő létére a csapat utolsó négy mérkőzéséből hármon gólt szerzett, és úgy tűnik, bebetonozta magát a kezdőbe.
Amennyiben karrierje továbbra is ilyen szépen ível majd felfelé, Séamus akár alapköve is lehet egy új, szép jövő előtt álló Evertonnak. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy Willie McStay gyöngyszemet talált, amikor beajánlotta Moyesnak ezt a srácot. Szóval úgy hiszem, minden Toffee nevében mondhatom: köszönjük, Willie!
